MAGÁNY

Ma egyedül vagyok, mint az űrlények,
csótányok és bélférgek nélkül, szúnyog sincs,
mint a túlvilági hajósok
nem eszem spenótot,
sem rántott csirkét, gulyáslevest,
mint aki nem evolúció útján jött a földre
ősöket húzva maga után és csatatereket,
erdőt, bogárvilágot, férgeket
és egyéb rokonságot a nyakában
a szájában és a kabátja alatt.

Olyan sterilen voltam saját magam,
mint aki a tiszta mindenségből idepottyant,
fejlett szerkentyűkkel, élővilág nélkül.

Olyan fejlett vagyok ma,
mint a mindenség energikus vándora
belepakolva steril teremtéstörvényekbe
táplálék nem megy beléjük, se ki nem jön
semmi anyag
lélegzetük harmadfokú egyenlet tiszta erőtér,
gondolataik atomokkal biliárdoznak
dákójukat súlytalan krétával kenegetik,
égi csiszolópapírral tisztogatják

Ma olyan tiszta vagyok,
mint a végtelen tér hivatlan utasai,
nem tenyésztek nyulat, sem birkát, bolhát,
nem vetek trágyás földbe magot.

Olyan árva és terméketlen vagyok,
rokontalan és társtalan,
mint a csillagközi tér higiénikus látogatói.
Nem ragad rám sem a történelem,
sem az evolúció piszka,
feneketlenül fejlett lelkem csendül,
mint égi pohár, ha megpaskolja üstökös farka
és a csengés attól olyan csodálatosan tiszta,
hogy senki sem hallja.

kép | frankie’s, shutterstock.com