Bene Zoltán

VARÁZS-SZERENCSEPATKÓCSKA

VARÁZS-SZERENCSEPATKÓCSKA

Uborka Marcell morcosan ébredt, fehér bundájának vörös foltjai viszkettek a kelletlenségtől. Legszívesebben tovább durmolt volna, hiszen a Nap még viaskodott a sötétséggel a kertek alatt, az udvar esőszagban úszott, a Hold sápadt arca elé piszkos felhőt hajtott a hajnali szél, és az egész világ olyan barátságtalannak tűnt, akár a cukrozott túrós tészta. Uborka Marcell ásított egyet, kinyújtóztatta mellső lábait, fölpúposította a hátát, végül a hátsó lábait nyújtotta meg. Ettől kicsit jobb kedvre derült, eszébe jutott a cimborája, s máris nekiiramodott, fölszaladt a lépcsőkön, szíve izgatottan kalimpált. Amint fölért, bekiabált Marosvölgyi Bonifácnak egy cirkalmas „jó reggelt”-et. Marosvölgyi Bonifác visszakurjantott. Uborka Marcell az ajtó elé telepedett, várta a bebocsátást. Miután Marosvölgyi Bonifác nagy mafla inasa kitárta az ajtót, beügetett barátja lakásába.

Egy félórácskát játszottak. Hol Marosvölgyi Bonifác gyűrte maga alá Uborka Marcellt és harapdálta meg a nyakát, hol fordítva. Kurrogtak, nyervogtak és közben olykor doromboltak is.

Kópé, a plüsslovacska minden reggel a komód tetejéről figyelte őket. Próbálta megérteni, mi lehet jó ebben a nagy huzavonában. Ő maga a békés szemlélődés híve volt, ha csak tehette, kerülte a testi érintkezést.

(A folytatás a téli számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: