NÉZZÜK EGYÜTT FERENCZY KÁROLY MŰVEIT!

Az ősz a legszínesebb évszak, a művészek évszázadok óta kísérleteznek tarkaságának megörökítésével. Biztosan te is készítettél már rajzot vagy festményt az őszi erdőről, kertről.

A természetben látható árnyalatok megjelenítésére törekedett Ferenczy Károly is. A művész Bécsben született 1862-ben, jogot tanult, majd mezőgazdasági képesítést szerzett, és a családi birtokon dolgozott. Huszonhét éves korában kezdett festeni. Rómában járt festőiskolába, majd Párizsban fejlesztette tudását. Később Szentendrén lakott, de sok időt töltött Münchenben, s mintha saját festői világára is itt talált volna. Eleinte ragaszkodott a természethűséghez. A bajor fővárosban töltött évek alatt fokozatosan szakadt el a naturalizmustól – ez az irányzat a természeti környezet valósághű ábrázolására törekszik –, a való-ság pontos másolása helyett már a pillanatnyi benyomások megörökítése érdekelte. Az új művészeti stílust impresszionizmus (a latin impresszió szó benyomást jelent) néven ismerjük.

Münchenből hazatérve Ferenczy családjával (három gyereke is művész lett: Ferenczy Valér festő, Noémi gobelinművész, Béni pedig szobrász) az erdélyi Nagybányán telepedett le. A gyönyörű tájba épült város 1896 óta adott otthont a nagybányai festőiskolának, ahol magyar és külföldi művészek dolgoztak nyári alkotótáborokban. A naturalizmus mellett a szabad ég alatti (plein air, ejtsd: plen er) festésmód uralkodott itt. Ferenczy Károly a festőiskola egyik alapítója lett, és évtizedeken át minden nyáron Nagybányán dolgozott. Több jelentős művészcsoport munkájában kezdeményezőként vett részt. Az 1908-as MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) nevű művészegyesület tagjai közt Szinyei Merse Pál és Rippl-Rónai József mellett Czóbel Béla és Márffy Ödön is szerepelt. Két kiállítást is szerveztek – az alkotók törzshelye egyébként a budapesti Japán kávéház volt. Ekkor indult a 20. századi irodalom meghatározó folyóirata, a Nyugat is.

Ferenczy Károly művészetére tehát a természetközeliség jellemző, nagybányai időszakában született képein finom színárnyalatok, érdekes fény–árnyék hatások figyelhetők meg. Mindhárom itt látható művén zöld környezetben jelennek meg az alakok. A Beszélgetők címűn a patakon átívelő hídon egy párt látunk, a nő sárga ruhája harmonizál a háttérben futó ösvény színeivel. Szerinted miről beszélgetnek
a szereplők?

(A folytatás az őszi számban olvasható)