KUTATNI SZABAD!
Nyolcéves fiúk és lányok sárga és kék edénykékkel rohangálnak a csaphoz, majd némelyikbe cukrot szórnak. Ezután 4×4-es formákba rendezve leteszik az edényeket, időnként megcserélik a sárgákat és a kékeket, újabb és újabb színmintákat kialakítva. A cukros víz mindig középre kerül, de változik a tálkák által kirajzolt minta.
Tudományos kísérlet folyik egy londoni általános iskolában. A gyerekek arra kíváncsiak, hogyan tájékozódnak a méhek, amikor táplálékot keresnek. Vajon a színt jegyzik meg, a mintázatot, vagy a cukros víz térbeli elhelyezkedését?
Az eredmények meggyőzően bizonyították, hogy méhek elsősorban a térbeli elhelyezkedésre figyelnek: amikor középre is csak vizet töltöttek, tízből kilenc méh akkor is ezekhez az edényekhez repült. Csakhogy amikor a cukros víz zöld edényekbe került, teljesen összezavarodtak a kísérlet alanyai: a legtöbben elölről kezdték a véletlenszerű keresést. Sikerült tehát igazolni, hogy a színek is fontos szerepet játszanak a méhek tájékozódásában!
valódi felfedezés
De ez még mind semmi. Mivel a méhek élettanával foglalkozó kutatók nem tudták korábban bizonyítani, hogy a méhek a színeket és a térbeli mintázatokat egyaránt használják, a gyerekek eredményei valódi felfedezésnek számítottak! Így aztán egy rangos tudományos folyóiratban, gondosan feltüntetve a kutatók nevét, megjelenhetett a dolgozat. Igaz, nem volt irodalomjegyzéke (vagyis nem hivatkozott más tudósok eredményeire) és nem voltak benne komoly statisztikai táblázatok és elemzések. Könnyű elképzelni, hogy meglepődtek az olvasók, amikor a tudományos szaklapban így kezdődött egy cikk: Egyszer volt, hol nem volt… majd gyereknyelven számolt be a kísérlet körülményeiről, a módszer nehézségeiről, és az ábrákat színes ceruzával rajzolták meg.
A diákok munkáját egy neurobiológus (az állati idegrendszer működésével foglalkozó kutató) segítette, aki hitt abban, hogy a gyerekek képesek kitalálni és lefuttatni valódi tudományos kísérleteket – hiszen az olyan, mint a játék. Ő maga semmit sem kényszerített a csapatra: csak elmesélte, mit csinálnak a méhekkel foglalkozó kollégái. Annyit kért csupán, hogy a gyerekek próbáljanak belehelyezkedni a méhek szerepébe, és az ő szemükön át tegyenek fel fontos kérdéseket. Így jutottak el végül a kutatás tervéhez, amit aztán meg is valósítottak.
[Az eredeti ábra nagy méretben letölthető innen.]
…
(A folytatás az őszi számban olvasható)
Nézd meg az ábrát, és találd ki, mivel foglalkoznál szívesen. Mutasd meg a tanárodnak és a szüleidnek, kérd ki a véleményüket, majd küldd el nekünk, és mi segítünk együttműködő szakembert találni – ha egyáltalán szükség van rá.