Győri Orsolya

JÓSKA, A RÉM

JÓSKA, A RÉM

Jóska volt a legkisebb gyerek a családban, és az iskolában is a tornasor végére került. Anyukája ugyan sokszor mondogatta: „Meglátod kisfiam, egyszer még sokra viszed. Apró vagy, de kitartó”. Jóska azonban nem hitt a jóslatban. Hiába teltek az évek, alig nőtt, és mindenki, mindenhol Öcsinek hívta – első munkahelyén, a Vidámparkban is.

Eleinte jegyszedő volt, aztán a Szellemvasútnál segédkezett a technikusnak. Olajozta a gépeket, bütykölte a nyekergő illesztéseket. Apró termetével könnyen hozzáfért a huzalokhoz, a kapcsolószekrényhez. Néhány év alatt kitanulta a villanyszerelés csínját-bínját.

Mégsem ezért szerette a Vidámparkot! Amikor meghibásodott valamelyik szellem vagy vámpír a szellemvasúton, ő helyettesítette a figurát. Halotthalványra festette az arcát, véres ruhába bújt, és csontvázkezet erősített a csuklójára. Haláltáncától visítottak a látogatók. És minél jobban üvöltöttek, ő annál diadalmasabb volt. Egyre több rémséget talált ki, és idővel a lerobbant géppark bábjait is felülmúlta.

Aztán egy napon híre kelt, hogy bezár a Vidámpark. Jóska kétségbe esett: mihez kezd majd? A technikus hívta, hogy legyen villanyszerelő segédmunkás, de Jóskának nem tetszett az ötlet. Még csak az kellene, hogy megint ugrassák! „Szereld fel a lábazatokon a konnektorokat, azokat legalább eléred!”. Szinte látta magát, ahogy kis létrájával futkos ide-oda, a többiek meg gúnyolják.

Bánatosan járkált a kiürülő Vidámparkban. Bezzeg a kövér körhintás úgy ette most is a virslijét, mintha semmi nem változott volna az elmúlt hetekben. Jóska melléült a padra.

− Hát Tibi bácsi mihez kezd majd?

− Elmegyek buszvezetőnek a BKV-hoz. A hullámvasutas is oda ment, meg a rakétás is. Emberhiány van, azt mondják.

– A BKV-hoz? Nem rossz! Mit gondol, Tibi bá’, lehetnék ellenőr?

Tibi bá’ szélesen elmosolyodott.

– Lehetnél hát! Jól megijesztenéd az utasokat.

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: