Kelemen Tamás

A PRÓBA

A PRÓBA

Egy hét telt el azóta, hogy a sárkány megküzdött a hős lovaggal, aki persze diadalmaskodott és megszöktette a királykisasszonyt. A sárkány azóta se tudta rávenni magát, hogy kitakarítsa barlangjából egykori foglya holmijait. A hős lovag ugyanis késett, a királykisasszony pedig unta magát, ezért úgy döntött, otthonosabbá teszi zord börtönét. A barlangot rövidesen mindenütt beborították a csipkék, pipereszerek, és hogy, hogy nem, az egyik sarokba pont befért egy babaház.

A sárkány tűrte, úgy gondolta, ez is a munkával jár. Az ellen sem emelt kifogást, hogy a királykisasszony rózsabokrot ültessen a barlang elé. A növény szépen terebélyesedett a várakozás alatt, mondanunk sem kell, a locsolás és gyomlálás már a sárkányra maradt. Most kissé sajnálta, hogy előbb-utóbb a rózsabokortól, ahogy minden mástól is, meg kell válnia. Bármikor jöhet az új királylány, és adni kell a külsőségre. Egy sárkánybarlang legyen sárkánybarlang.

Kopogás zavarta meg gondolataiban.

− Ki az? − dugta ki fejét a barlang száján.

Piperkőc figura állt előtte, aki próbált hivatalos képet vágni, de látszott, legszívesebben túl lenne már árkon-bokron.

− Mit akarsz? − mordult rá a sárkány.

− Őfelsége, II. Oláf, a Reumás üzenetét hozom − rebegte a futár. − Őfelsége ismételten szeretné kifejezni háláját, amiért segített neki az alkalmas vőlegény kiválasztásában. A lovag bebizonyította, hogy bátor és erős, királyunk most már nyugodt szívvel adja neki lányát és fele királyságát. Emellett örömmel ajánlotta kegyelmed szolgálatait keleti szomszédjának, IV. Sziesztázó Mimerácnak.

− Örvendek. Megtudhatom, hány lánya van ennek a Mimerácnak?

− Három. Mind eladósorban.

− Pazar. Mi lesz a fizetségemmel?

A futár nyelt egyet.

− Őfelsége kegyelmed türelmét kéri. Még tart a hetedhét országra szóló dínom-dánom, ám mihelyst a fiatalok elindulnak, hogy elkezdjenek boldogan élni, míg meg nem halnak, kegyelmed is megkapja járandóságát.

− Legyen, várok. Most pedig tisztulj innen! − morogta a sárkány. Majd látva, hogy a futár még mindig ott áll, ráförmedt: − Mire vársz, hm?

 

(A folytatás a nyári számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: