Szabó Attila

A KISKIRÁLY

2017/37

A KISKIRÁLY

Mióta hazahozták, bár elég pöttöm,
megtelt vele a lakás rögtön.
Más lett a fény, az illat, minden.
Más a szobám, s ez nem szerepelt a terveimben.
Néha panaszkodnék, de nem lehet,
mert mindenki bájolog a zsarnokság felett,
ahogy átformált időt, illatot, szobát,
átszabta anyu körvonalát,
ette belülről, most kívülről rágja,
s állítólag onnan lentről jött világra,
láttam a képet és elöntött a harag.
Nem mondtam, miért – ez már így is marad.
Mintha nem sikerültem volna elég jóra,
a belém vetett hitet majd ő váltja valóra!
Bömbölve követeli jogát minden este.
Csokit nem eszik. Ez az egy szerencse.