Z. Karvalics László

MEGYÜNK EURÓPÁBA

2006 október

MEGYÜNK EURÓPÁBA

Szürkés-zöld rönkökön gyász-színű szárnyak.
Köztük sárga csőrök fürkészik a zajt.
Olajos dübörgés – talán elhal majd.
Láttak már ilyesmit. Ülnek és várnak.

Csönd-jutalom jár óvatos madárnak.
Lövés reccsen vagy ájult ág üt talajt?
Rókanesz? Vagy kit az éhség lopni hajt,
dögkúthoz illanó füstbarna árnyak.

Húsz család várta remegve a napot,
hogy leteljen az idő. S a sok pulya
büdöset, férgest, de mégis húst kapott.

Vége. A vén gyümölcsöst dózer túrja,
s egy (k)úttal kevesebb a pokolba. Ott
nyílik – nem a menny – egy shopping mall kapuja.

Az állati tetemeket gyűjtő dögkút a településhatárokon kívül, a szeméttelep mellett, vagy erdős-bokros részeken található. Hasonlít egy rendes kútra, kicsit nagyobb átmérőjű, de ugyanúgy téglából vagy beton kútgyűrűkből építették. A legszegényebb vidékeken nemzedékek óta kifosztják a dögkutat, különböző technikákkal (pl. „pihentetéssel”) fogyasztásra alkalmassá téve a húst. Az ezredforduló Magyarországának 750 dögkútja közül 600 engedély nélkül üzemelt (volt olyan, amelyik a Monarchia-beli idők óta). 2006. január 1. óta egyáltalán nem lehet dögkutat működtetni Magyarországon, mert ez az Európai Unióban nem megengedett.

kép | panoramio.com