Ács József

VÖRÖSMARTY VERSÉRŐL

2011 február

VÖRÖSMARTY VERSÉRŐL

Vörösmarty Mihály: Vízgyógy

A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál;
Gát, de merészeknek pálya világokon át.
Gyötrelmes keserű, ha szemedből bú satolá ki;
Kéj, ha örömcsepként ömlik el arcaidon.
Árja megöl, de szelíd gyógyszerré lesz, ha beteg vagy,
S szűz forrásaiból vissza jön életerőd:
Természettől nyert a víz kétféle hatalmat,
Isteni áldássá tette az emberi ész.

Gyulai Pál Vörösmarty-életrajzában azt írja, hogy a költő anyja jól ismerte és értőn alkalmazta a népi orvoslás módszereit mindenki javára. „Ott állottak szép rendben a szárított gyógyfüvek, gyökerek, saját kezével készített tapaszok és kenőcsök. A vakokat különös szerencsével tudta gyógyítani, értett a csonttörések orvoslásához. A cselédek, ha kezüket megvágták, a dolgosok, ha sarlóval vagy kaszával megsebezték magokat, csak hozzá folyamodtak; az anyák beteg gyermeküket hozták föl a faluból”. Vörösmartyban tehát nem csak a humanizmus szelleme élesztette fel az érdeklődést a gyógyítás iránt.

Aba-Novák Vilmos: Fürdőzők

Az orvosi ismeretek a 19. század első felében még nem álltak össze módszeres tudománnyá, az orvostudorok az ókori nedvtanra hivatkozva purgáltak, köpölyözlek, hánytattak, eret vágtak, vagy súlyos mellékhatásokkal járó szereket adagoltak – a beteggel nemegyszer a kezelés végzett. „Eddig anyag harcolt anyag ellen a bús beteg ágyán, / S durva csatájok közt kín vala élni tovább”, olvassuk Vörösmarty a homeopátia atyjának, Hahnemann-nak halálára írt versében. A jóval ártalmatlanabb „hasonszenvi gyógymód” mellett ekkoriban terjedt el Mesmer mágneses terápiája, és a vízgyógyászat is. „Priesznitz visszaadá a víznek régi hatalmát, / S ősi erőben kél újra az emberi faj”, lelkesedik Vörösmarty egyik epigrammájában.

a lét rendje

Az addig csak homeopátiával foglalkozó Ivanovics András egy gräfenbergi tanulmányutat követően 1840-ben állította fel vízgyógyászati intézetét a Városligetben. Talán ez volt a következő év májusában írott Vízgyógy ihletforrása. Az orvoslásban akkor kevesebb volt a tudomány és a technológia, több a költészet és a filozófia – eredménytelenebb volt, de költőileg inspirálóbb. Vörösmarty három évvel az 1838-as nagy árvíz után a víz kettős, építő és romboló természetével bizonyítja, hogy az anyagi összetétel nem minden: az a fő kérdés, hogy egy anyag hol és miként kapcsolódik a lét rendjébe. Az ennek törvényeit kiismerő emberi ész, a tudomány isteni áldássá válhat ­– ha nem veszti szem elől, hogy maga miként kapcsolódik a lét rendjébe. Mert az emberi ész éppúgy kettős természetű, mint a víz – fullaszt és éltet, épít és pusztít.

 

A Vigyél át, révészem antológiából

felső kép | Vaszary János: Nő csíkos fürdőköpenyben