KASSÁK LAJOS VERSÉRŐL
Kassák Lajos
A NAPHOZ
Ó, te legnagyobb tüze a földnek
legfénylőbb csillaga a nyári égnek
mindnyájunk nagyerejű ősapja.
Ó nap, fogadd majdnem dadogó
s mégis messzehangzó köszöntésünk
íme, nem egyedül jöttem én, de millió társaim között
magad is láthatod a gyárak fekete kürtőit
a kő és bronzcsipkével ékített tornyokat
a háztetők élén lengő zászlókat
s a tarka plakátok, a vörösen izzó csillagok nyája is
mind, mind felnyújtózik és örülnek
hogy láthatják utazásod az aranyszegélyű fellegek között.
Ó nap, öröm téged látni, mert szép vagy
erőd szétrepeszti a követ, megolvasztja az acélt
és lám földjeink gyönge gabonamagja
mégis feléd törekszik, hogy érintse meleg lehelleted
és a te melegedtől tenyészik a fű
és ugyanez a meleg érleli a fák gyümölcseit
fehér párnái közül tíz kis ujjával
feléd kapaszkodik a sápadt csecsemő
a ház kutyája eléd hever hogy simogasd
hajnalban a virágok néked nyitnak
este meg becsukják kelyhüket, mint akiket mély bánat ért.
Ó nap, minden életek gyámolítója
minden erők fokozója és mintaképe
a legfáradtabb paraszt se tudja befejezni napját
hogy legalább délben, hajadonfőtt, feléd ne tekintene
s a munkás a te lángoló fényednél nézi meg
szorgos munkája eredményét, egy mesteri szekrényt
vagy jól szabott ruhát, vagy a hatalmas acéldarut
amint a napsütötte víz színén tükröződik.
Ó nap, elérhetetlen vagy te és mégis a miénk vagy
s mi költők, szerte a világban ezért énekeljük
tüzed fényét, áldásod bőségét.
Tépelődhet, aki nem ismeri „a magyar avantgárd pápájának”, Kassák Lajosnak a pályarajzát: hogyan írhatott a formabontó művész az ősi naphimnuszokra emlékeztető ódát? A több évi publikációs szünet után, 1958-ban megjelent Költemények, rajzok című kötetből megtudható, hogy a vers a „sötét” ötvenes évek első felében, „belső emigrációban” keletkezett. S ez a dátum sok mindent megmagyaráz. A megalkuvást nem ismerő, konok-kemény (szociáldemokrata) művészt 1953-ban kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából – ahová a háború utáni első tagkönyvcsere idején még automatikusan „átigazolták” –, s nem közölték többé a műveit.
Ilyenkor a legerősebb egyéniség is összeroppan. De a törhetetlen gerincű Kassák – noha alkotói válságba jutott – továbbra is érzékenyen reagált a külvilág történéseire. S ha időnként rá-rátört a depresszió, öntudaterősítő munkaterápiával védekezett: verset írt és rajzolt. Modern „naphimnusza” 1954–55 körül, az erőgyűjtés idején született. Botka Ferenc irodalomtörténész „’sajátos öngyógyítási kísérletnek’, amolyan házi használatú pszichoanalízisnek” tekintette Kassák valamennyi, az ötvenes években leírt sorát. Feltételezését a versek és a rajzok egybevetése alapján is bizonyíthatjuk. A Naphoz című költeményt két lappal odébb követő illusztráción egy Kassák-rajzolta kakas üdvözli a fölkelő napot, égre meredő szemmel – mintegy igazolva: a költő az önérzetét kikezdő elhallgattatás éveiben is aktuális mondandóját fejezte ki az univerzális fényforráshoz fohászkodó erőénekkel.