Lányi András

ÚJ KÖNYVÜNK

Lányi András | OIDIPUSZ – avagy a Természetes Ember

ÚJ KÖNYVÜNK

Az ökológiai etika, ha létezik, több kell legyen, mint a hagyományos emberközpontú etikából ismert megoldások kiterjesztése egy több-mint-emberi világra. Meglehetősen jó elméletekkel rendelkezünk ahhoz, hogy erkölcsi jelentőséget tulajdonítsunk az ember viselkedésének más lényekkel vagy az élővilág egészével szemben. Gondolatkísérletem ennek a fordítottjára irányul: bizonyítani szeretném, hogy az ökológiai gondolkodásmód hozzájárulhat az etika alapjainak újragondolásához. De nem az ökoszisztémák kívánatos állapotából igyekszem valamiféle Föld Etikát levezetni, hanem amellett érvelek, hogy az erkölcs rendjének van evolúciós szerepe. Az erkölcsi parancsolatok korántsem következnek a természet törvényeiből, ellenben kiegészítik azokat. Az ember különleges léthelyzetének megértéséből fakadnak, az élővilág önszabályozásának részei.

*

A mítosz természet és erkölcs összeütközéséről szól. Oidipusz eljárása teljes mértékben természetes – azaz erkölcstelen.

Története mérföldkő a civilizáció történetében: azt a pillanatot örökíti meg, amikor az embernek még eleven, fájdalmas tapasztalata, hogy amit az új rend, az erkölcs rendje követel tőle, az ellentétes a természetével. Nem az apagyilkosság és nem az incesztus természetellenes, ahogyan Nietzsche vélte, hanem az erkölcs rendje az, amely tiltja és bünteti ezeket. De Sade márki bezzeg nem esett volna ebbe a tévedésbe. Ő az egyetlen következetes naturalista, aki szembe mert nézni az igazsággal: vagy a természet, vagy az erkölcs. Nietzsche valójában maga is a korszellem rabja, mely ellen lázadni próbál, amikor azt hiszi, új, heroikus erkölcsöt állíthat a bűntudatos régi helyébe. Félreértette Szophoklészt: mítosznak olvasta a tragédiát.

LÁNYI ANDRÁS új kötete megrendelhető itt.