Tamás Ferenc

TUDOD, MOTYOGOM

2000 május

TUDOD, MOTYOGOM

Tudod, motyogom, tudod… tudod…
egyszer elmondanám…
vagyis hát, tudod…
ha egyszer elmondhatnám,
hogy akkor, hogy régen, hogy amikor…
hogy valaha, egykor… meg hogy most…
ha egyszer elmondhatnám
neked… vagyis hát magamnak,
magamnak és így neked,
ha tudhatnám, tudod, és mondhatnám,
legalább ha megpillanthatnám —
az AKKOR, az AZÓTA, a MOST
állnának, bazalt-dolmenek,
nem is mondanám, csak nézném, veled,
hogy megjegyezzük, hogy mostantól tudjuk,
el ne feledjük:
látnánk,
ez a JÓ volt, ez meg a SÁR, ez az ÖRÖM, ez a BŰNÖM,
ezért köszönet jár,
ez a mulasztás már így marad,
ez szégyen, ez büszkeség, ez siker, ez érdem,
ez a kicsi, és ez a nagy, ez kicsi, ez nagy, ez nagy —

kép | Will Keightley, flickr.com