Polgár Teréz Eszter

TISZAVIRÁGZÁS

2010 október

TISZAVIRÁGZÁS

Folyóágyhoz kötve, apátlan-anyátlan,
szunnyadnak szegények sárpólyába zártan;
mintha nem vágynák a szédítő és röpke
egynapos életet, ha nem vágyhatnak többre.
Holott évek óta minden kérész-árva,
míg ruhája készül, csak a jelet várja –
ábrándozva-félve –, fölkérik-e végre
az első-utolsó táncra.

Kabóca- és tücsökzene, harsogó madárdal
fogadja a sok bálozót, aki napsugárral
szőtt lenge szellő-tüllben
egyazon ritmusra szárnyal.
Kérész-kérők lejtenek a nászba borult
folyó felett, s örök hűségre esketett
félperces aráik tényleg kitartanak
híven mindhalálig.

Még este sincs, már szállingóznak
lefelé a parányi fények. Kialszanak,
mire az árnyak közt lassan vizet érnek.
Agyonhajszolt menyasszonyok
szétszaggatott fátyla. Apró, sárga
papírfecnik hullanak az árba.
Meggyűrődött repülőkből elázott hajócskák.
Tiszavirág-szirmok,
ahogyan a hullámokra szórják.

kép | wikimedia.org