Tamás Ferenc

OTTHONOS VÍZ

2001 november

OTTHONOS VÍZ

Csekket nem kaptam, a befizetés
Így hát elmaradt. Még néhány hétig
Hozta a posta a lapot, mintegy rutinból, aztán
— Figyelmeztetés, csekk-küldés nélkül persze —
Az újság is elmaradt. Vége lett a kellemes
Potyázásnak, lap nélkül maradtam. Hogy
Hiányzott-e? Mint frissen leszokott
Dohányos a cigije után, oda-odanyúltam,
Ahol tartani szoktam. Beleakadtam
Az utolsó számba, félredobtam. Aztán
Újra beleakadtam. Belelapoztam. Valami
Érdekeset fel is fedeztem benne, amit még nem
Láttam. Belekezdtem, de nem volt cérnám
Hozzá, vagy a telefon zavart meg, vagy
A teavizem futott ki, elég az hozzá, hogy
Maradt az írásból máskorra is. Ráértem,
Ráérek, miért is ne. Nem hajt a tatár.
Visszatértem hozzá, böngészgettem. Egyre
Régebbi számokat húzkodtam elő.
Mindben volt valami ismeretlen, sőt egyre
Több. Amikor május lett, a tavalyi május
Számaihoz értem. Érdekes összehasonlításokra
Nyílt mód: hány fok volt, hogyan is sütött
Akkor a nap, hol nem járt a villamos, a busz.
A tárgyalások, látogatások, fegyverszünetek,
Bankrablások, sikkasztások soráról nehéz lett volna
Eldönteni, hogy jelen-e vagy történelem. Na,
Vajon. Mindenesetre az a nyugalmas kis tegnap
Igazán megfelelt nekem. Jöttek-mentek a
Napok, előre, hátra, lőn este, reggel, lőn
Tavaly, tavalyelőtt, lőn a valamikor, térdig
Csobogó nyugalommal léptem ugyanabba
A folyóba, minden új volt és minden
Ismerős, ahogy fodrozódott a lábam körül,
Ahogy ide-oda löttyent a holtágban a
Zavaros, poshatag, otthonos víz. És láttam,
Hogy jól van ez így.
Nézelődöm, pecázgatok,
Kikotrok ezt-azt, okosodom, elvagyok.

kép | Caro Wallis, flickr.com