Tamás Ferenc

ELVESZETT

2001 november

ELVESZETT

Szemedbe költözött a rettenet,
s az elmét éjjel szélvihar cibálja,
az álmokat a lélek szennyes árja
sodorja, alig kapsz lélegzetet,

és fölriadva elveszett neved
után kutatsz zokogva, mint az árva,
és kérdezel, bezárva éjszakádba,
minden bizonytalan, nincs felelet.

S a nappalok! A szörnyű nappalok!
Csupasz faág csapkodja ablakod,
és fény hasítja ketté a szobádat.

Feszült figyelmed tárgya vagy magad:
hogy moccan s indul el az indulat,
hogy tör ki tomboló lakód, az állat.

kép | Nadia Cruzova, adobe.com