Tamás Ferenc

DÉLVIDÉK

1996 február

DÉLVIDÉK

Az állatokat megetette.
Vizet hozott a kútról.
Itatott.
Az őszi alkonyat korán jött,
egy árnyalattal előbb,
mint rendesen.
De a szél, a sár, a vödör-nyikorgás –
ahogy szokott.
Néhány levél a diófán
a félsötéten fénylő ég előtt,
fehér és sárga krizantém foltok az udvaron.
Aztán a sötétség rácsukódott
levélre, ágra, virágra,
és este lett, mint rendesen.
A pribékek éjszaka jöttek.
Egyszerre itt voltak, akár a fagy.
Magától értetődőn. Zajt sem ütve.
A kezét dróttal kötözték,
lovasszekérre lökték.
És elvégeztetett,
mint rendesen.

kép | Mednyánszky László: Lincselés