Németh Bálint

SZINOPSZIS

[HÁTHA BENYITNAK]

SZINOPSZIS

A székeket a helyükre tolom, a konyhapultot ecetes
szivaccsal letörlöm, aztán felteszek egy kávét, mintha
téged várnálak. Mintha sírhelyet ápolnék, gondosan
rendeztem el mindent. Hátha mégis azok jönnek, akiket
nem vártam, hátha benyitnak és ellenőrzik, hogyan élnek
a hangyák. És akkor büszkén ismertetem a lesöpörhetetlen
bizonyítékokat, látják majd a céltudatosan haladó fekete
testeket a pulton és a mosogató fölött, s ebből tudni fogják:
a hangyák itt titokzatosan élnek, mint a félreértett szavak,
és akár az idegvégződések, boldogan és szabadon.
És akkor végigvezetem őket a hangyák életének szerény,
csenevész díszletein, megmutatom a konyhapult utánoz-
hatatlan márványmintázatát, a konyhapultra szóródott
kávészemek mintázatát, majd feltárom az összefüggéseket
közöttük és a hangyák mozgásának mintázata között.
Aztán kinyitom a konyhaszekrényt, mint egy gyóntatófülke
ajtaját, és kiveszem a mélyéről a konzervet: íme az őszinte
példa, hogy hangyák számára is létezik megoldhatatlan feladat.
És szakértően bólogatnak a delegáltak, mikor az elgyötört
csempéket tekintik meg a fürdőszobában: akár feléjük fordított
csuklómon az ekcéma mintázata, mert ezt se szégyellem,
vállalom a kudarcokat, ezért emelem fel a padlóról a sárga
flakont is később, ezért mutatom fel nekik, mint egy sírkövet
vagy inkább urnát: az alján ott lötyög a hasznavehetetlen,
fehér por, amivel képtelen vagyok elpusztítani a hangyákat.
Ezzel végeztünk is – a jegyzőkönyvet elégedetten lepecsételik,
egy példányt az asztalon hagynak, és távozásuk után hermetikusan
zárják le az ajtót kintről, akár egy konzerv fedelét. Mintha
tévedésük sírboltját pecsételték volna le, hiszen akkor tényleg
nem jöttek rá, hogy megvezettem őket, és a hangyák már
jó ideje nem élnek, mert egy palack smaragzöld Biokill
segítségével elpusztítottam őket, mielőtt elköltöztem a lakásból
én is. Amit láttak, valódi volt, ez igaz – csakhogy az ajtón át,
amelyen benyitottak, nem a valóságba, hanem egy versbe léptek,
pontosabban a hangyák életéről szóló ciklus banális terébe,
ahol egyedül ügyelek a rendre, amíg te távol vagy. Rutinos
mutatvány, könnyű lépések, szigorúan a szinopszis szerint:
a székeket a helyükre tolom, a konyhapultot ecetes szivaccsal
letörlöm, aztán felteszek egy kávét, mintha várnálak –
ha visszajössz, így vezetlek félre téged is.

kép | David Tomic, flickr.com