Mund Katalin

SZILVESZTER ÁLDOZATA

2008 május

SZILVESZTER ÁLDOZATA

– Hová megy, papa? – kérdezte R., a baleseti sebészet négyágyas kórtermében a szomszéd ágyról épp leszállni készülő, combcsonttörést szenvedett idősebb betegtől.

– A Gyöngyit kell megetetni – válaszolta a kérdezett, és már indult is az ólhoz, hogy enni adjon a kecskének. 

Az ötvenéves, munkanélküli R., noha maga is begipszelt lábbal feküdt, felugrott és elkapta az öreget.

A tévéhíradó stábja a január eleji uborkaszezon idején keresett anyagot. Lehetne valami egészségügyi? Hálás téma, a reform idején kivált. A szilveszteri balesetekről talán? Megkérték a kórház traumatológus főorvosát, ugyan javasoljon már alkalmas interjúalanyt. De a választék meglehetősen szűkös volt. Szilveszter éjszakáján mindössze öt embert juttatott balsorsa az intézménybe: egyikük idős combcsonttöréses beteg, kálváriája már az óév utolsó délelőttjén elkezdődött, mikor a körzeti kórház helyhiány miatt továbbküldte, hogy aztán három kórházat is megjárva végül a fővárosban lássák el nyílt törését, s mert rendszeresen ivott, a fájdalomcsillapító és nyugtatóinjekció hatására tudatzavaros állapotba került. A második egy majdnem megfagyott hajléktalan. A harmadik egy rablás közben elfogott férfi, akinek a kommandós akció során eltört a vállcsontja és a karja. A kórházba szállító fiatal rendőr jó félórán át tehetetlenkedett az ágyánál, hogyan is tudná megbilincselni a begipszelt bűnözőt. Még a feljebbjárójával is konzultált mobilon, végül a tettes, elunván az egészet, maga adott neki szaktanácsot. A negyedik egy késsel összeszurkált fiatalember, aki a kocsmai verekedésben néhány fogát is elvesztette és csúf monoklit szerzett a szeme alá. A főorvos végül is az ötödiket, a legalkalmasabbat javasolta.

részegen botorkált hazafelé

R. története egyszerű és tipikus: részegen botorkált hazafelé a magányosan átivott szilveszteri éjszakán, a villamosmegállóban rosszul lépett le a járdaszegélyről az úttestre, és bokája több helyen eltört. A mentők szállították be Újév napján, kora hajnalban. A röntgen szerint a sérülés komoly, a betegnek hetekig feküdnie kell. Az interjú simán ment, a begipszelt bokájú részletesen elmesélte balesete körülményeit, és készségesen beszámolt kórházi tapasztalatairól.

Serenity Grace, flickr.com

Az adást követő napon R. hosszú idő után újra fontosnak érezte magát. Tudta, hogy a főorvos választotta ki. Nem kis felelősség ez: nyilatkozata alapján ítélik meg a kórházat. Joggal lehet büszke. 

– Mi lesz a kecskével? Meg kell etetnem – nyögött a combcsonttöréses, és már lendítette is begipszelt lábát.

– Ne aggódjon, papa, én már megetettem – vetette oda R., nem feledve, hogy az imént, amikor elkapta a leesni készülő öreget, mekkora fájdalmat okozott magának, alig bírt visszakászálódni fekhelyére. Talán így nyugton marad a másik, ő pedig merenghet tovább. 

a reform ügyében

Mi volna, ha levelet írna az egészségügyi miniszternek, esetleg magának a miniszterelnöknek, és némi ellenszolgáltatás fejében felajánlaná szolgálatait a reform ügyében? Amolyan egészségügyi statisztaként szívesen befekszik bármelyik kórház bármelyik osztályára, és bármelyik híradós stábnak elmondja kórházi élményeit. Lehetetlen, hogy ne akarnának egy kis propagandát! Ő meg egy halom pénzt keres, és az egész ország megismeri. Lám, az anyja is hogy örült a szereplésének. Kíméletből ugyan el akarta titkolni balesetét, ahogyan félresiklott életének többi részletét is, de az interjú után rátalált – Kisfiam, régen láttalak ilyen jó színben, mint most a tévében!

Igaz, az interjúból csupán egy mondat maradt, de felirat is szerepelt: Szilveszter áldozatai. R. nyomban elhatározta, hogy többé nem iszik. Új életet kezd, olyat, ami méltó hozzá. A felesége is visszafogadja, eztán minden, minden más lesz. Micsoda szerencsés fickó! 

A combcsonttöréses öreg azonban nem nyugodott.

– Hová megy már megint? 

– Meg kell etetnem a Gyöngyit.

– Mondom, hogy már megetettem, egy félórája sincs. Vizet is adtam neki. 

– Szegény kecske.

– Mi van a kecskéjével?

– Meg kell etetnem.

– Értse meg, nem éhes az a kecske.

– Az egyetlen jószágom.

– Tudja mit? Adok magának egy lovat, hogy ne legyen egyedül a kecske. 

– Lovat?

– Már be is kötöttem az istállóba.

– Tényleg enyém az a ló?

– Hát persze.

És akkor a baleseti sebészet négyágyas kórtermében elégedettség töltötte el a betegeket, hosszú percekre a kivételesen szerencsés emberek boldog csöndjébe merültek.

felső kép | Peter Ostergaard, flickr.com