HA MEGHALOK
ha meghalok – mert egyszer tényleg muszáj lesz –
kerek arcú bolgár nénik sirassanak keserves dalukkal
fütyörésző szakállas tengerészek kísérjenek hajókkal
embercsoport ragadjon a liftben
busa fejével bólintson az isten
cigány vágjon rá a zongorára
sérüljön le sportolók keze-lába
szivar füstöljön ujjak között
légy szenvedjen befőtt mögött
párok aludjanak egymás vállán vonaton
legyen biztató klisé az üdítőskupakon
zúzzanak betont csenevész növények
morzsolódjanak kékfestett kötények
ajtó nyüszítsen máz pattogjon
izzadós kamasz mohagöböt rugdosson
szent jakab szent útját zarándokok róják
metszőolló metssze világ köldökzsinórját
hántolatlan szotyolaszívem keselyűk köpesszék
s ami megmarad porrá törjön szét
hamvaimat holt katonák legyezzék
fülüket csalók és sarlatánok hegyezzék
hallják csak hogy hordja atomjaim a szél
lássák szemükkel hogy koszolódik az ég
koszolódik hamvaimtól
kisíratlan sóimtól