SENKI SEM

Senki sem ismeri
közös reggeleinket,
És reggeleinket külön —
amikor eszembe jutsz
A háló és a konyha közt —
amikor nem ébresztesz
Fel hajnalban a rigókra —
amikor egyedül vagyok,
Mint az az alak a jelzőlámpán,
és hajad súlya helyett
Csak a csatod súlyát érzem —
amikor nem szólok
Fel kaputelefonon, hogy:
„Itt a tavasz”,
És te nem válaszolsz:
„Beengedem”.