Polgár Teréz Eszter

LEVITÁCIÓ

[EGYESEKRŐL, AKIK TÚLÉLTÉK]

LEVITÁCIÓ
Mikor
az embert
lebombázott
házának romjai alól
kiráncigálták,
megrázkódott,
s azt mondta:
Soha többé.
Legalábbis nem azonnal.
(Günter Kunert: Egyesekről, akik túlélték
Kalász Márton fordítása)

mint letakart bútorokon a hófehér lepel
hegyet-völgyet formáz rajzolni kellene
ráncot vet unottat nevetőst sírósat részeget
hová mit gyűrtek az évek évtizedek
nincs eleje vége ha lerántaná egy kéz
hogy titkaim elérje azt sem tudná
hol fogja meg csippentse össze
vagy csak húzza-húzza
nem olyan fontos
legyintene

szép lassan eltünedezik minden alóla
felejtek egyesével és csoportosan
mi hiányzik, mi nem hiányzik
egy emléknek annyi verziója van
szorgos hangyák hordják el
ami történeteimből megmaradt
férfiak nők távoznak futószalagon
mozdulatlanul hanyatt
apám anyám bárkik lehettek
elveszítettem tényleges korom
szerelmeimmel együtt vonulnak
a legvégsőbb soron
felülről nézem mint műtétjüket
visszatérésük előtt egyesek

a nagy fehér vászon lebeg levitál
elég sok bűvész irigyli trükkömet

kép | Moholy-Nagy László: Lebegő formák