JÚNIUS

Kezdő pillangók hava: június. Mikor
Alig még, alig még, de már végleg;
Mikor a virágok is a Rózsakert
Mértani közepén, a fehér, a sárga, a lila, a vörös
Egymásbafolyó színeivel, s az ég is, ahogy roppant
Pupillája fényképez fát, virágot, madarat;
Szerelmet oltó iszonyával rég letelt
A május, mikor a lehullt falevelek, mint
Visszazöldült repülőgépek újra a fák
Ágain landoltak — minek mondani tovább.
Ami most van: nyárelő: ujjongó, felhőtlen
lényeivel, nyíló liliomok, ünnepi ruhában
Pompázó fák. Rózsa és levendula illatát
Hozza a vézna szél, szoktatja magát a tudat is,
Készül érett nyarára, mikorra úgy lesz teli
Minden, hogy szinte túlcsordul már, édes
Nektárét tanulja az elme, és a táj is:
Ahogy virágai kinövik lassan csontjaikat,
S a biztos gyökér tudatában emelik egyre
Magasabbra száraik függőlegesét; hogy már-már
Belekóstolnak a tengerszín égbe; hogy
Csak a gravitáció az, mi visszahúz, s a
Mélyben lappangó: az örömöt sikoltó rettenet.