Horgas Béla

PINGÁL EGY “SZIGORÚAN TITKOS” ÉS “KÜLÖNÖSEN FONTOS!” DOSSZIÉRA

2002 december

PINGÁL EGY “SZIGORÚAN TITKOS” ÉS “KÜLÖNÖSEN FONTOS!” DOSSZIÉRA

megérint mégis hogy mélyen-e
bőrt húst szakít-e (át) ezt írhatom-e (hát)
ha írom akkor bizonyára mert 
seb azért bár 
visszamenőleg vág meg rág törmelékes fogaival 
nyitja fel szememet fakasztja ki a hatvanas évek 
valóság show-ját mintha ma volna 
rosszkedvem vigyorát arcom árkait karmolja vájja
a kényszerűség hitvány pora száll alá
univerzális mintái –
 
a Történeti Intézet fénymásolatáról erőszakos legyek
konfekcionált kifejezések röppennek tudatomra 
rátapadnak és kimerevednek mint fagyott képernyő 
ahogy olvasom a “SÁRDI” fedőnevű informátor 
jelentéseit az Eszmélet-estről a leányfalui campingbe
szervezett kirándulásról és a Fiatal Művészek Klubjában
lezajlott felolvasó estemről hova pályakezdő költőket
hívtam társnak 
böngészem a szálkás kézírást a fehér foltokkal kilyuggatott
felemásan anonimizált szöveget 
akkori társaktól körüli figuráktól gyűjtött véleményeket
és az irat megelevenedik gágog s
nem lehet annyira kipreparált hogy a benne maradt neveken
túl a leírások megjelölések helyszínek árulkodó tényein túl 
ne sugdosson fülembe 
 
nem érdekel 
az ügynök kiléte-miléte sem 
hogy ő 
mint ama elhíresült undort és gyűlöletet szétkenő szüretelő 
most mit érez 
s ha monológot írnék csupán ijedt ámulatom és 
visszahőkölésem szomorúsága izgatna 
miközben tenyeremet homlokomra csapva
makognám micsoda naivista miska voltam
most itt villog és újdonságot játszik a ripacs régiség
hogy nincs mód kitérni 
valamiképpen minden gyalázat elér résztvevő vagy 
óriásplakát vihog rád a lét a tét talán hunyt szemmel 
bedugaszolt füllel élj kapcsold ki technicizált
hírhozóidat ne tudj mert mi az mikor kétfelé hasad
minden jelenés háromfelé húznak széthazudnak –
 
a kivonulás dekoratív ábrándjában nem ringatóztam 
soha és most sem tudnék nem is akarok 
inkább vakarok papírok tépte vágta hangzatot
vékony még a var és ez az egész múlt századi történet
a dosszié lapjain is a mindennapi élet 
jelentéktelen ocsmányságai és a bestiális rémtettek 
egy rugóra járnak
szóval ez az egész tart még s hogy kiömöltek az iratok
és szabad a nyomorult divatcikkek vására 
magától rángatózik önsúlya löki de 
rángatják is benne vagy –
 
kifordul visszájára vált egész korszak émelyeg 
elkeveredik s talán átértékelődik
ehhez képest mi ez a csalódás mai aszalódás benned 
hát nem a természeti törvény hogy öregszel
és optikád dioptriája torzít kiszürkít s még jó ha el nem 
feketít
de a közök a személyek közti üresség mint manipulátor
a süket fülek lapátjai ahogy lapátolják a jelent 
a dossziék fülei 
 
írni ezekre nem jó ha írok rájuk ha visszaérintek vágok
hányok ha a titkos és fontos tereket kipöttyözöm
keserű lével öntözöm a lapokat megszégyenítő 
szertartással dobom ki égetem el szórom szét 
s váltig ironikus szájtartással hát úgy is és akkor se –
 
abbahagyom
elmegy az ember kedve roncsa vissza-visszajár jaj
szigorúan egy volt különösen én voltam 
aki itt áll és – pingál

kép | DmitrievaLidiya, shutterstock.com