Géher István

„… PARÁZS VAN OTT …”

1998 október

„… PARÁZS VAN OTT …”

szelídült-e a bozóttűz? az év
felperzselte a partot, áll a vízen
a csónak hal nélkül a régi rév
homokján pernyét fúj a szél, a szívem
hálóba fogva… majd eljön az úr,
aki a mindennapi kenyerem
megsüti, nagy halakhoz — elvonul,
hogy visszajöjjön: mert a szerelem

nem éghet, csak a házi tűzhelyen…
a partszegélyen ott van a parázs,
ebédelhet az úr: eledelem
(hallal, kenyérrel) a mindentudás —
halált eszem naponta, mézes alja
égeti számat, a sós víz eloltja?

kép | chriss, flickr.com