Asztalos András

MORALITÁS

2000 június

MORALITÁS

Szék vagyok.
Jó most itt nekem
ebben a lakásban,
tölgyes urak közt.
Beérett estéken
puha takaró,
halom ruha fed,
nappal gazdám s
különös vendégei
ülnek ölembe, karomra
por és papagáj
száll, játszik velem
fény, árnyék.
Nem tolakszom a szekrénybe,
a csillárra, se az ablak közé.
Örülök, hogy szék vagyok
és nem pecsétes terítő.
Akkor a legjobb, mikor
a kis Annával lehetek:
teát és szörpöt loccsant rám.
De meddig tart mindez?
Vajon meddig lesz egybe a karfám?

kép | Mihalis A., adobe.com