Bíró Béla

MONDO CANE

2002 május

MONDO CANE

Kutyavilág van Magyarországon. Mintha mindig is az lett volna. A turulmadár feltehetőleg jámbor legenda, mellyel a koszos igazságot próbáltuk légiesíteni. Közmondásainkban több a kutya, mint égen a csillag. Sok ló-fejhosszal megelőz minden más állatot. Az ember is legfeljebb az ebbel vetekedhetne. S az agárról, a kopóról, a komondorról, a kuvaszról és a többiről még nem is szóltunk.

Úgy tűnik, mi magyarok már a történelem előtti időkben is marakodtunk egymással, mint az ebek. S a koncon marakodás mintha ma sem szűnne. A magyar ember makacs, mintha kutya volna benne. Kötjük az ebet a karóhoz, kutya-számba se vesszük egymást, s a józanító szó csak annyit ér nekünk, mint kutyaugatás a holdnak. Lerázzuk, mint eb a vizet. Kutyahumorral.

Keresztben van bennünk a kutya, s csak úgy liheg a bosszúvágy.

A kutya-macska barátság mihozzánk képest felhőtlen idill. Mind sűrűbben ugrunk egymás torkának, igaz, egyelőre csak szóban, merthogy továbbra is úgy véljük: amely ebet el akarsz veszíteni, veszett nevét kell költened annak.

az ellentábor

Némelyek olyasmiket írnak-mondanak, amit eb se venne a fogára. Jobb helyeken kimegy a kutya a pitvarból, ha ilyesmiket hall, mi azonban megszoktuk már, mint a kutya a rugdosást… Kutya gyanánt magunk is eb után ugatunk. Mindkét oldalon azt jósolgatjuk, hogy az ellentábor nemcsak az ebek dalát fújja meg előbb-utóbb, de az ebek táncát is eljárja majd. Merthogy kutyának kutya az embersége. Nem megy a szemébe a füst.

A falkavezérek kutyahűséget követelnek. S aki nem képes pórázon járatni a gondolatait, már csak kivert kutyaként oldaloghat. Nemcsak ebül vagyunk, de mind többen kutyául, sőt komondorul is. A többség sajnos farkcsóválva viháncol, s szinte már veszetten vallja, hogy aki ebbel játszik, annak bot való a kezébe. Magát azonban ne hagyja megfélemlíteni! Eb ura fakó!

jurra8, adobe.com

Mindhiába! Ma már legfeljebb kívánni lehet, hogy kutyák nyalják fel a másik vérét, ölni nem, s utoljára a kutya se fél a botos bálványtól.

Hányszor kéne megpirulni a kutyának, ha orcája volna!

Így hát nekünk sincs. Csak rögeszméink vannak. Olyanok például, hogy meg kell lenni, ha a kutya kutyát eszik is!

Csakhogy nehéz a kutyatejből sajtot csinálni. S a kutyaugatást a szél is elhordja…

nehezebb utolérni

Ámbár változnak az idők is, a hazug embert ma már nehezebb utolérni, mint a fürge kutyát. Sőt egyre nehezebb.

Igaz, aki ebül kezdi, bizonyosan kutyául végzi majd. Továbbra is.

Hacsak rá nem akad ama méltatlanul elfeledett mondásra, miszerint „jobb kéz a balnak segítője”, s fel nem ismeri, hogy nagy baj legfeljebb akkor lehet, ha „nem tudja a jobb, mit tesz a bal”.

Azzal az esettel már közmondás sem találkozott, hogy tudni se akarjon róla!

Igaz, máris ott tartunk, hogy „jobb a jobb bal nélkül”. És vice versa. Merthogy vörös kutya, deres ló, vörös ember egy se jó. S a fehér annál is rosszabb. Merthogy az szintén terror.

Ha így tart, az ország mihamar ebek harmincadjára kerül, s a választó négy évenként eben gubát cserél majd. Máris ebek szérűjén szemetelünk. De eb, aki megbánja! Így aztán eb is, kopó is, agár is!

Ha csak Ajrópa idejében ránk nem ripakodik, hogy: magyarok, hátrább az agarakkal!

A Közmondásaink című összeállításból
felső kép | mexitographer, adobe.com