Fecske Csaba

MINTHA BÁRMI MÁST TEHETNÉNK

MINTHA BÁRMI MÁST TEHETNÉNK

könnyű szívvel szabadultam meg
a kisfiútól regényhősök jó barátjától
aki belőlem volt hát emlékszem
a hétköznapok gyötörte gyerekes
boldogságra amelynek se súlya se
kiterjedése aztán úgy hagytam el
a világmegváltó hajlamú ifjút mint
gyík a farkát észre se vettem kivel-mivel
vagyok kevesebb és nem tudom
(valóban nem?) miért ragaszkodom
ehhez a rigolyás öregemberhez akivé lettem
akinek itt fáj ott fáj mindenféle betegsége van
mint ahogy ez ilyen idős korban már természetes
hát bolond vagyok én hogy fájdalmakhoz
betegségekhez ragaszkodom (ha már az élethez)
szívtelen öreg aki lelkifurdalás nélkül fojtotta
az idő szennyes árjába egykori önmagáit

nem mintha bármit tehetett volna mást

kép | Helgi Halldórsson, flickr.com