Fecske Csaba

MI FELÉ

2008 május

MI FELÉ

estefelé mi felé
miféle szörny lesz az ember
s miféle nap ez a fele nappal
nagyobbik fele éj sötét
amiből nincs kiút ez (az egész)
sehová sem vezet sajog
(ami eleven) a seb
az ész amit elveszít
és (innen-onnan) összeszed én leszek
vagyok-e mert voltam
helyi érdekű pillanatnyi öröklét
egy feledésre ítélt világban
jövőm a múlt én egész életemben
halni tanultam s mire jutottam
arcom nézem a tükörben
földrengéses messzi táj
a láthatáron túl lát szemem
de orrom elé nem botladozom az úton
látom megindul felém az ég
ropogva leég akár a rőzse hatvan év
sok vagy kevés belőlem ennyi
épp elég hátra vagyok még meddig nem tudom

kép | shutterstock.com