MENNYBŐL AZ
tűnik az ősz nyoma sincs a nyárnak
rémült pózban gunnyasztanak a panelházak
rövidülő nappalok december árad
fekete ruhás jehova-tanúk járnak
közeledik a mennyek országa gáz van
ismeri istent kérdik mondom itt lakik nálam
mutatom pelyhedző tollasodó szárnyam
maholnap röppenek a magam egét szálljam
mire behavasul a világ fent keringek
őrjáratozó angyalokkal rójuk köreinket
figyelik röptünket alant a linkek
sebaj behódolnak ők is a nincsnek
mikor ideér az acélszeges szél
s már azt kívánod bárcsak ne lennél
felhangzik a stille nachtot zengő jeges tél
jajdul a csengő menj nyiss ajtót menjél