Tamás Ferenc

LÁTLELET, 1991

1994 június

LÁTLELET, 1991

Ezt a parancsot elfelejtettem.
Ezt tudtam, és mégse tettem.
Ennek betöltésére mindig készülődtem.

Most egekbe mártja arcát a tavasz.
Most a meggyvirágok menyasszonyi tánca.
Most gesztenyék fénylő, ujjongó imája.

Ott állnak oldalt, kik magukra maradtak.
Ott állnak oldalt a megaláztatottak.
Ott állnak, kiknek arcába csaptak.

A világ immáron lakhatatlan.
Az ország immáron lakhatatlan.
A város, az utca lakhatatlan.
A lélek beomlott, lakhatatlan.

Itt a butaság növeszt hadat.
Itt szemét lesütve fontolgat az okos.
Itt százféle félelem fondorkodik.

Most az egeket beszövi a füst.
Most mérgezett termést dajkál a virág.
Most a lomb imája hangtalan sikoly.

Ami ránkborul, a csendes kárhozat.
Azt hittük pedig, a pusztulásnak vége.
Azt hittem —

kép | 24.p3k.hu