Simon Balázs

LANCE ET LICIO…

1992 ősz

LANCE ET LICIO…

LANCE ET LICIO
Megyek — ellened (?),
Kötőféken vezetek — egy szamarat;
Lelkem ha van, külön van,
Fölöttem lebeg — alig ha vagyok,
Zsidókirály; utazásom kerete: —
Visszaperlés, cselből átruházott tulajdonom
Származtatása, követelésem sodronya,
De a sodrás iránya nem
Közömbös, éppen ez: a „vissza” is
„Előre” (lesz), miként Gérüón
Héráklésztől rabolt birkáival
(Történt), hiába (volt) a (láb)nyomok
Megfordításának csele, éppen ez
Vezette nyomra a viszakövető
Tulajdonost. A fel(f)ejtésben így
Halad, a hangnál visszavonha-
Tatlanabb. a visszhang, sosem marad.
A hangra jellemző formák között:
A háromtestű Gérüón, s a visszhang,
Echo görög neve: GÉRÜGÓN(A)
Összecseng. Hangtestük összeér, egészen
Pontos másolat — a szó végén az „a”
Nemet mutat: a visszhang nő-nemű —,
Hangváltozat, miért?, „echo” „hangot”
Jelent — csak —, azt
Hittem (vissz)hangutánzó szó. ECHOOOÓ…
Birkáim nem lelem. Lance et
Licio megyek utánad-ellened
A visszakövet(el)és közöttjében a hang
S a visszhang közti csend együttlétünk
Mikéntje lett —
Szamárordítás — iáá —
Simítja ráncaink, ahogy
Lazára engedett pányváját
Rántja meg, hogy megfeszül s
Beléharap helyettünk is —
Elnyíló állkapcsunk, hogy nyitva
Hagyjuk hangtalan, a tolvaj
Gérüón hiányzó harmadik testét
Vesszük nyelvünkre: csöndet
ízlelünk aközben ott,
Ahol a hang s a visszhang — nyelvünk —
Összeér.

Vállalkozásom értelmetlen, tudom,
Mintha a kész selyemszálból
Akarnám visszahozni, -szerezni
A hernyó bábját, a gubó világát
Belülről, újra, a visszhangból
Utánamondva megteremteni a hangot,
Az elszáradt növényi vázból bomlatlan
Virágfejben a szirmok térközét.

Így jövök. Tolvajom vagy
És én tolvajod. Talán még
Meleg nyomon vagyok. Számon
Semmit se kérhetek. Csonkít-
Hatatlanok vagyunk: szőttesünk göngyölve
Vár, eltéve télire, vagy — bűvös szőnyeg —
Fönt repül a felhőhad felett.
Az áldozati tál üres, a diszkosz meg
Nem áll, számon semmit se kérhetünk —
Helyén a fej, levágott kar se
Terheli, Ceresnek áldozott. Lánc- és
Vetőfonál fogyott, a nyüst örök, a
Nyüstfonál, hazavezetni elbitangolt
Állatot kötés, csomójában ülünk, a
Szemben, mely lehunyt marad, az
Elkészült szemek között, mint
Léghajókosárban, együtt akkor is
— Térművelet —, midőn lent van a
Sík terep, továbbra is vetélő
Csónakunk.

kép | Gary Geboy, lensculture.com