Brasnyó István

KILÓG A VILÁG BELE

1994 augusztus

KILÓG A VILÁG BELE

Belenyúljak-e ebbe a mosogatólébe? – kérdezem,
mindigtől is húzódozó, vonakodó, akit az idő előbb-utóbb
rongyosra mar, kifakít, akár a tükör lapját. Valamerről
elébekerülni, elébevágni, mintegy gúnyolódva a napok
fölött, csörtögve, ahogy bozótot járnék, felébe
szakadt, résnyi árnyként.
                Borzasztó aszály a szobákban, a por lehelet
párájánál vastagabb, a torzulás a fából kiütközik —
mily puha lélek rejtezik a törlőrongy alatt! Innen
nézni a korszak kínos költözködéseit: a becsukott
ajtó hornyolásába csíp valamit, zsákmányként,
a szárnyánál fogva, ahogy denevért sem különben.

Kilóg a világ bele; mindenesetre köszönet a látványért!

(1990 késő őszén, háborútól tartva)

kép | shutterstock.com