KILÁTÁS
RÁÍRÁS: Kállay Kotász Zoltán | Lyukak
Az új lakás a hetediken volt.
Remek a kilátás, mondta apám,
tekintete átsiklott a buldózerek
szabdalta térségen, át a tízemeletesek
tömör lánca felett, ami pont eltakarta
előlünk a bordó-fehér Rác templomot,
jó időben egészen a Vértesig ellátni.
Még nem értük fel az ablakot, de
a kisszobában szabályos lyukat
találtunk a falon, remek a kilátás,
elé kuporodtunk, kilestünk a toronyházak
közti porlepte mezőre, ujjunkat
körbehúztuk sima szélén,
találgattuk, hogy gömbvillám okozta,
vagy eltévedt orosz rakéta.
Két hét múlva a gyerekszobát kitapétázták,
mogyorólevél-minta a helyén,
csak képzeltétek, mondták,
hogyan lehetne a panelba lyukat vágni,
végighúztuk ujjunkat, ott, ahol a tapéta
kör alakban besüppedt, kitapintottuk
a burkolt hiányt, a hiányzó semmit,
az előlünk eltakart ürességet.