MINTHA
Mintha valamit elrontottam volna,
régen, alapvetően régen, az álommúltban.
A tény megragadhatatlan, csak a hangulata
tapadt és száradt oda a belső fiókhoz.
Időnként kirántom, bolygatom.
Ahogy régi bútorokból a szagok,
a fűszeres dohok őrzik még makacsul,
ami képzelet és valóság határán inog,
illat-pillanatok lopakodnak felém,
hozzám tartozó vagy rám vonatkozó…
Fordulatról? Feltárulkozásról?
Néven nevezném, de csak habogok –
mintha valamit elrontottam volna,
s ez lett a vége. Volt, vagy csak álmodom,
megfoghatatlanul bolyong legbelül,
és nem tudom, csak meg-megszagolom.