Z. Karvalics László

JAMBALAYA

WORLD PRESS PHOTO

JAMBALAYA

A guruló bevásárlókocsi egy ideje már szimbólum. A hajléktalanoké. Kétségkívül művészibb, izgalmasabb, elvontabb, hatásosabb, mint a füles sapka, a vattakabát, a Rorschach-húgyfolt, a papírzacskóból kikandikáló zöld borosüveg nyaka vagy a széttaposott láda léceiből rakott alkalmi tüzecske felett összedörzsölt kéz. Mert amikor nejlonzacskók helyett ebben a mozgó tárolóban közlekedik minden, amivel egzisztenciáját vesztett tulajdonosa még vagy már sajátjaként rendelkezik, az a minden nem pusztán valami. Abban tényleg egyfajta teljesség tükröződik: annyi, amennyi.

Üres bevásárlókocsi kihalt szoba közepén.  Ha volt is benne valami, már nincs. Élettelen. Aki idetolta, nem hajléktalan – ám ez nem otthon. Lakójának még annyi élete sincs, mint a hajléktalannak.

Játsszunk a dimenziókkal, mint a matrjoskákkal. Legyen a szoba a bevásárlókocsi, abban van egyvalami – ami valójában maga a semmi. És ha a szoba az üres fémtárggyal az a dolog, ami a lefüggönyözött ablakon túli világ Nagy Bevásárlókocsijában pihen, akkor az megkétszerezett semmi.

Ha nem tudnánk (Peter Bauza sorozatának egy másik képéből), hogy odakinn az utcán autóroncs mellett méhcsípésektől megdöglött ló fekszik, akkor is ugyanezt a dermesztő, tetszhalott ürességet és kilátástalanságot éreznénk. A színezett falak nem a teremtő emberi kezet idézik fel, hanem az értelmessé tehető lét örömtelen illúzióját. Ez nem ’szép embertelenség’, mint József Attilánál, hanem a pokol bejárata. A rosszul berendezett világ mementója.

A szoba hirtelen újraszervezi saját geometriáját, s már nem oldalról látjuk, hanem felülről, mint egy kutat. Még mozdulatlan minden, de egy következő pillanatban, ami bármikor bekövetkezhet, megindul a kocsi lefelé, és zuhanás közben magával rántja a semmit, de avval a mindent is: reményt, jövőt, kultúrát, életet. Mind a 300 lakásfoglaló családét ebben a riói negyedben, Jambalayában. S ki mindenkiét még, hány helyen, míg megnő az értelem?

kép | Peter Bauza, Németország, Korunk kérdései, 3. díj, sorozat
Brazíliában milliók élnek biztonságos otthon nélkül. A kormányzati szociális lakhatási programok igyekeztek enyhíteni az 5.24 milliósra becsült lakáshiányon, de kevés sikerrel. Csaknem 300 család él a “Jambalaya”-ként emlegetett negyedben, Rio de Janeiro nyugati részén, elfoglalva az elhagyott lakótelepi lakásokat, a 30 évvel korábbi, a középosztálynak szánt építkezés maradványait. Ez a városrész, csakúgy mint az országban számtalan egyéb favela és szegénynegyed, híján van az alapvető infrastruktúrának, az életkörülmények silányak.

WORLD PRESS PHOTO kiállítás a Néprajzi Múzeumban
2017. szeptember 22 – október 23.