IDŐZÍTETT
2002 január
mire való a szavakkal bíbelődni?
ha jön egy őrült nap, mint a kártyavárat
összedönt mindent, arcot, a homlokok mögötti
talányokat, az emlékek dzsungelét, a szárnyas
időt, mely nem repül, nem suhog, alant
botorkál, rögeszmés céljai viszik, mint az ingaóra
súlya, mind lejjebb kerül, hiába tér jobbra meg balra
tenyérnyi fényessége, hiába üti tétova
másodperceit, a sok időzített
szerkezet körülöttünk, fölfűzve a végtelenített
fonal kijelölt szakaszára, mind egyre megy
mind egyet üzen, bármennyit kopogtat
esendőek vagyunk, törékenyek, tojáshéj-
világunkat magára hagyta az Isten
megvoltunk nélküle, vélte, hát legyen
úgy, ahogy akartuk, benövi a borosta
az egykor oly tiszta gyermeki arcot, fecseg
a száj, vagy elveszti szavait