Horgas Béla

NYÁRVÉGI

2003 április

NYÁRVÉGI

ezt a porhanyó nyárvégi napsütést most
ebben a hőben-fényben még mikor már

minden új meg új mint rég félévszázada tízévesen
a dal atonális létráit keresem fokozatokat

egy pontra mutatok negyvenhétben költözködünk éppen
vasúti vagonnal ősszel és megáll nyílt vágányon

várakozik a vonat kétoldalt indián kukoricások festett
őserdő levelén zizeg a szél mozdony zihál ott vagyok

vissza most oda megyek ez legyen az a kép vagy
a bakterház almafákkal hányszor idillé szépítettem

ebben a mai nap-özönben élesebb néma
realitásként megbízhatóbb ha innen nézhetem

onnan meg ezeket a mosti mezőket mai világ-ugart
hogy a fölkavart porban búgó szélmalom-óriások

zenéje képzeletünket hentes módjára
szétsarabolja egyszerre látható lesz a közös sehova

kísérteties szellemvasút
valami kipingált kizsarolt semmi

a mezítlábas álmodozások meddő futása mintha zsiráfok
a vagontói két lépésre álldogálok

pontosan látom a mozdulatot ahogy
a fölmagzott sóska kemény szárát eltöröm

nyelvemen az a savanykás öröm
valóban volt-e (volt) megingathatatlan a vágy

és a bizonyság hogy ez mind megtörtént velem
ezt a napsütést itt ott érzékelem

megvan lehet ügetni oda-vissza míg
az idő alagútjain relatív lesz

hogy előre vagy hátra az emlékezet részecskéinek
mozgásiránya de mindez mit ér

mindezt miért forgatom ha föl nem foghatom
mivé szövődik össze miféle minta szívja föl

vagy törli el egy gombnyomásra a látóhatáron fekete-lila
felhő dübörög futkos póklábú villám

kép | LadyDragonflyCC, flickr.com