Horgas Béla

ÁHÍTOZÁS SZÓBÓL SZÜLETETT FOGÓDZÓRA

2010 október

ÁHÍTOZÁS SZÓBÓL SZÜLETETT FOGÓDZÓRA

Egy végtelen mondatra áhítozom központozatlan legyen
első látásra-hallásra merő ráérzésre lendítse szótagjaimat.
Csináljuk együtt már érzem most belém vág és nekilendül.
Ha sikolt is veszettül vagy megragad vadul s fölém kerül
súlypontomat áthelyezi megígérem neki nem kérdezem
minek. Toprongyos vigasz hogy nem tudom csak toporgok.
A rémképfestés hangzatait meg közben ha nem is akarom
alkatom szerint úgy húzkodom elő öreg naivista egy füst
alatt a kipróbált és vadonatúj árnyalatok. Mind héjatlanok.
Még akármiből lehet akármi végül is még minden kettős.
Kezes cérnaszálam legyél ujjra csavarható puha fonalam
szóból született vonal ahogy elképzellek és te is engem.
Még mit lehetne feltételeznem miben milyen micsodákat
meglovagolni ellene menni medre lenni a vak áradásnak.
Vers és rajz közt dobogni ki nem dobódni megfogódzni.

A szerző képével