A LELÁNCOLT KUKA
1998 január
láttad a leláncolt kukát
a Dembinszkyn állt
egy ételbár előtt
ősz volt
a város még forrpont alatt tíz körül
egy foghíjas keselyű
a tűz fia ő is
a fedelét feszegette és vigyorgott holott
volt ok a láncra lehetett éppen elegendő
védte magát a kitett egyenbendő
hogy bármit megegyen
idegen
bele ne kukkanthasson
bányamélybe derékig dolgosan
mintha a mindent elnyelő gömböc állna itt
álltál ott nézted
figyelted a vasláncon fityegő rézlakatot
a rücskös betonoszlop alján satnya katáng virágzott
eszelős kékjét a kutyafekália barnája kiemelte
egy konfekcionált pofa üvöltve telefonált
ezt ne
csináld velem én ott voltam a benzinkútnál este
egy taxi a járdára roskadt villogott
érezted a bűzt
a leláncolt kukából megcsapott
újságpapírban halfej emberfej rothad ott
szabad
a szagok árján magad sodortatni
a hajfodrásznál orosz vodkát kapni
…már elég
már minden meg van írva
nézted tovább a leláncolt kukát mint a birka
vicc
vadul a szélben piszkos vattapaplan
néha már délelőtt tízkor is kibírhatatlan