Sipos Júlia

A HONI ROZSDA MEGFOGTA, MEGETTE – ERDEI FERENC

Beszélgetés Nagy J. Endre szociológiatörténésszel [1994 október]

A HONI ROZSDA MEGFOGTA, MEGETTE – ERDEI FERENC

Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet

Mert él basák és buták közepette,
Mert hiába lett acélból itt a szív,
Szép emberszívként szikrázni ha akar:

A honi rozsda megfogta, megette.
Ady Endre

 

Miért lehetséges, hogy a mai Magyarországon is aktuálisnak érzem Erdei Ferenc leírását a kettős szerkezetű magyar társadalomról? Vagyis hogy egyszerre találjuk meg a történeti-nemzeti társadalom és a modern társadalom alakzatait, és mintha ma is egyszerre létezne körülöttünk egy előző és egy modern struktúra…

Ezt a gondolatot már a 70-es, 80-as évek hazai szociológiája felfedezte, konkrétan Szalai Júlia és Szelényi Iván foglalkoztak a hazai polgárosodással kapcsolatban a megközelítéssel. A kettős társadalomszerkezet annyit jelent, hogy a magyar társadalomnak vannak rendies vonásai, amelyek bizonyos fokig az 1945 utáni hatalmas változások ellenére is fennmaradtak. Márkus István is beszél egy cikkében ,,utórendiség”-ről, posztrendies társadalmi sajátosságokról. Mindez mutatja, hogy Erdei elmélete valóban plauzibilis — és életében nem publikálhatta; 1974-ben Huszár Tibor tette közzé a Valóságban Erdei kézirata nyomán. Hanák Péter is hivatkozik erre, amikor az 1867 utáni magyar társadalomszerkezetet tárgyalja; tehát nemcsak a szociológiára, hanem a történettudományra is döntő hatással volt Erdei elmélete.

De a modernizációs átrétegződések, szerkezeti-strukturális átrendeződések sohasem mennek végbe ,,tiszta” módon, hanem folyamatosan zajlanak, még van a régiből, miközben már működik az új. Akkor miért ez a hangsúlyos kettős szerkezet-érzés itthon?

Először nézzük meg, mit értett Erdei ezen a bizonyos rendiességen, és hogy mi maradt ebből az 1945-ös társadalomfejlődésben. Erdeinél rendi társadalom, ahol nem a piacra vonatkoztatva strukturálódnak a társadalom tagjai. Nem az számít, milyen piacképes javakkal rendelkezik valaki: tőkével, munkával, földdel — és mivel sem a piaci társadalom, sem a Max Weber-i bürokrácia nem jutott uralomra, nem a piac strukturálta a társadalmat. Erdei tanulmánya idején a rendi társadalomszerkezet az embercsoportokat gazdaságheteronom tényezőkkel strukturálta — társadalmi megbecsüléssel és presztízzsel.

tőkével, munkával, földdel

Amikor a feudális társadalom kialakult, volt elképzelés arról, hogy mely embercsoportok mennyire fontosak. Az arisztokrácia, ezen belül a főnemesség, köznemesség, papság, paraszti rend, polgárság. És így strukturálódott a társadalom. 1867 után felszámolták a jobbágyságot, megindult egy piacgazdasági fejlődés, a rendi társadalomnak lényegében vége, de a rendi társadalom — bár jogilag megszűnt — a konvenció révén fönntartja a rangokat, amelyek még strukturálnak. Tehát a mobilitási lehetőségekben, a kommunikációs rendben, a presztizseloszlásban, hatalomeloszlásban például a parasztság továbbra is alávetett és kiszolgáltatott. Az uralmi rendben és a kulturális rendben is alsó pozíciókat foglal el. Az emberek életlehetőségei továbbra is attól függnek, hogy hová születtek, és nem attól, hogy milyen a piaci helyzetük. Például a két világháború között, ha valaki nemesi családból származott, gazdagabb életlehetőségei voltak, mintha paraszti családból jött. Erdei felfedezte, hogy a magyar társadalom keverék társadalom. Egyfelől számít a piaci helyzet, hiszen kimutatta, hogy megindult egy paraszti polgárosodás a monokultúrás paprikatermesztő, hagymatermesztő alföldi városokban, másfelől megmaradt az uradalom, a nagybirtok, amelynek cselédsége kiszolgáltatott a földesúrnak. Az 1945-ös földosztást nemsokára követi a téeszesítés, és belecsöppenünk egy tervgazdaság irányította társadalomba, ahol a strukturálódás szintén nem piacfüggő. A vezetés azt hiszi, hogy tervszerűen rendezi be a társadalmat, és ehhez meg kell határoznia, hogy az embercsoportokat milyen elvek alapján tagolja. Miután a társadalomnak nincsen autonóm része, mindenki egy bürokratikus struktúrában helyezkedik el, s az emberek foglalkozási ágak szerint csoportosulnak. A hetvenes években is kimutatható volt, hogy egy textilipari mérnök fizetése alacsonyabb, mint a kohászatban dolgozó kollégájáé, minthogy az ötvenes években az országot a vas és acél országává akarták tenni. A 70-es, 80-as években újra aktuálissá válik Erdei koncepciója a kettős társadalomról, mert a második, illetve harmadik gazdasággal megindul egy bizonyos gazdasági autonómia, kialakul egy sajátos agrárpiac, és az agrártársadalmon belül elindul a differenciálódás. Szelényi Iván és Juhász Pál kidolgozta a megszakított polgárosodás elméletét; a gazdaságban megjelennek a piaci elemek, és elindul a polgárosodás — de van az állami rendszerben hierarchikusan elfoglalt pozíciók szerinti strukturálódás.

Jean Hélion festménye, Thomas Hawk, flickr.com

A folyamat áthúzódott napjainkig: a mai magyar társadalom lényegét tekintve piaci alapon működik, bár a piaci intézmények még nem épültek ki. Erdei mit tudott politikusként hasznosítani abból, amit szociológusként megfogalmazott?

Paraszti osztályból származott, de polgárosodó fölsőparaszti osztályból; szülei parasztvállalkozók voltak. Otthonról hozza hallatlan realizmusát. A paraszti társadalom szociológiájáról huszonévesen is eredetien gondolkodik — ugyanekkor indul politikusi pályája. Korán leírja a politikai hitvallásnak is tekinthető gondolatot: „parasztnak megmaradni nem szabad, de hiszek az emberben, aki paraszt”. A makói hagymaszövetkezet fizette külföldi tanulmányútját. Nyugat-Európában aztán látta, hogy ott is vannak földművesek, csak ott ez a foglalkozás megszabadult a rendies alávetettségtől. Ahogy azt mondják valakiről: költőnek született, Erdeiről kijelenthető: szociológusnak született — lényegében nem volt teoretikus ember.

De egy későbbi kifejezéssel élve kritikai szociológus volt, méghozzá olyan aktívan, hogy gondolatait politikai cselekvésbe akarta fordítani

Ezért vett részt a Márciusi Front szervezésében, és miután a népi, illetve agrármozgalom szocialista mozgalom is, Erdei Lenint olvasott, s amikor eljött 1943 és a szárszói találkozó, teoretikusan is válaszolni akart a kérdésre, hogy Magyarországon miért nincs kifejlett kapitalizmus, s hogy merre lehet előre menni. Megfogalmazta a kettős társadalom koncepcióját, és reflektált a marxi termelőerő és termelési viszonyok fogalmára. Hajnal István munkásságára támaszkodva kitalál egy teorémát. Eszerint a nyugati társadalmakban a termelési viszonyok állapota és a társadalmi állapot egybeesik, Magyarországon meg szétvált. Éppen ez a kettős társadalmi szerkezet lényege. A termelési viszonyok kapitalizálódnak, de a társadalmi állapot rendies. 1943-ban Erdei már annyira a szocializmus felé néz, hogy nem látja a polgári társadalom esélyét.

nincs kifejlett kapitalizmus

Erdei politikusi karrierjének fényében hogyan értelmezhetjük beszélgetéseink mottóját: ,,a honi rozsda megfogta…”?

A honi rozsda ebben az esetben vörös rozsda volt. A két világháború között ugyanis a liberális gondolkodás válságba került, mondhatnánk megbukott, és a legjelentősebb gondolkodók balra fordultak. Ki gondolná T. S. Eliotról, hogy baloldali volt? Mások elmentek jobbra, a fasizmus irányában. Kik voltak liberálisok? Polányi vagy Hayek… Ebben az időben a szellem baloldalon volt, valóban. Így amikor Erdei 1943-ban kijelenti, hogy Magyarországon a polgári társadalom formátlan, vagyis nincsenek meg azok a társadalmi szerkezetek és szervezetek, amelyek a társadalom működését simulékonnyá tennék — ugyanazt mondja, mint Déry Tibor a Befejezetlen mondatban A 43-as szárszói beszéde egyértelműen azt jelenti, hogy a marxizmus felé van a megoldás. Az új helyzet 1945-ben kezdődik, de biztos adataink vannak arra, hogy a Moszkvából hazajött elvtársak már 44-ben útitársnak tekintik. Mint tudjuk, belügyminiszter lesz, a Nemzeti Parasztpárt vezetője, eljön 48, 49, 50… és Erdei a legsötétebb Rákosi-időkben miniszter. Ennek megértéséhez látnunk kell: a 20. század úgy meggyötri az értelmiségit, olyan kataklizmák jönnek elő az első világháborúval, hogy a legéteribb filozófusokon is eluralkodik a szenvedély: elképzelt világrendjét a valóságban is megteremtse. Hajlandó reális társadalmi mozgalmakba belelátni az eszméit. Igen, ezekről a mozgalmakról aztán kiderül, hogy monstrumok és pusztítóak.

Tehát megint egy ,,tipikus” értelmiségi reakcióval, magatartásmóddal találkozhatunk?

Egy értelmiségi rendet akar teremteni a világban — először persze a saját fejében. Amikor szembekerül a ténnyel, hogy a világ nem olyan — különféle módokon reagál. Bekövetkezhet a menekülés a világtól: vissza az ártatlan természetbe vagy az egyszerű emberek közé. Menekülés lehet a vallás. De amiről én beszélek, az sajátos menekülés. Menekülés úgy, hogy a realitásba beleképzeljük a rendet. Ez mérhetetlenül tragikus, és az én olvasatomban Erdei Ferenccel is ez történik. Nyilván — dán tapasztalatai nyomán is — tudta, hogy a parasztoknak szövetkezniük kell, látta, hogy a téesz szervezése erőszakosan folyik, de talán azt gondolta, hogy legfeljebb egy kicsit előremegyünk és utolérjük a nyugati szövetkezeti társadalmakat, hogy ez még jobb is lesz, mint a nyugati, mert kiküszöbölhetők a tőke garázdálkodásai — és itt csatlakozik Erdei az eddig tárgyalt tragikus hőseinkhez. Ők többnyire emigrációba kényszerültek. Erdei sem a külső, sem a belső emigrációt nem választja, hanem elfogadja a realitásokat, és próbál valamit tenni, hogy mentsük, ami menthető. Ezáltal maga is alkatrészévé válik egy embertelen rendszernek. 

Jean Hélion festménye, jean louis mazieres, flickr.com

Erdeit közben barátok vették körül. Ők hogyan ítélték meg választását?

Erdei a szegedi jogi karra jár 1929-től, és itt szövődik barátsága Reitzer Bélával és Bibó Istvánnal. Ez a hármas gyönyörű jelképe az Erdei képviselte paraszti osztálynak: Bibó képviseli a történelmi középosztályt és Reitzer a zsidó polgárságot. Megmaradt a fiatal barátok levelezése, amint küzdenek a világgal és felelősséget éreznek Magyarország sorsa iránt. A leginkább kerek személyiség közülük Erdei, akiről Bibó azt mondja, hogy tudott késsel-villával enni, és tudott enni bicskával hagymát és szalonnát. Látta őt parasztokkal és grófnőkkel beszélni és minden helyzetben sütött Erdei személyiségének ereje.

1945 után elválnak útjaik, mert Erdei szerint csak a nyugati kapitalizmus vagy a szovjet szocializmus között lehet választani. Bibó pedig úgy gondolta, hogy van harmadik út. De Bibóra nagy hatással volt Erdei. Reitzer Béla volt hármójuk közül az a feminin alkat, aki érzékenységével, kifinomultságával átélte a zsidó sorsot, és csüngött a barátain. Reitzerék szalonjába jártak a fiatalemberek, az ő könyvtárukban ott volt a század eleji polgári radikálisok sorozata, a társadalomtudományi könyvtár.

átélte a zsidó sorsot

Hogyan értékelte Bibó az Erdei által választott utat?

Erdei nem volt annyira szenzibilis a szabadságjogok és a nyugati demokrácia iránt, mint Bibó. Bibó szentül hitte, hogy a nyugati szabadságvédő technikák — a parlamentarizmus, a független bíróságok stb. — kiküszöbölhetetlenek, mert ezek nélkül nincs szabad társadalom. Erdei hajlamos volt a szociális haladásért eltekinteni a szabadságjogoktól. Az ötvenes évekből nem nagyon maradt fenn értékelés, de az interjúkban Bibó visszatekint Erdei „eltévelyedésére” — és Bibó fölmenti Erdeit. Megérti Erdei útját, noha az nem az ő útja. Meglehet, példaszerű ez a magatartás, manapság kevesen követik. Ne felejtsük el, hogy ’56-ban Erdei újra miniszter, és ott van a Maléter vezette küldöttségben Tökölön, őt is letartóztatják, de őt az oroszok szabadon engedik — érdemei miatt. Később visszavonul a politikától, könyvet, tanulmányt ír, az Akadémia főtitkára lesz. Nem látott más alternatívát, és hitte, hogy a szocialista rendszer lassan demokratizálódni fog.