Vörös István

HATODIK BAKONYMÉRŐI ELÉGIA

2001 február

HATODIK BAKONYMÉRŐI ELÉGIA

Nagymamám egyedül
áll az orvosi rendelő végtelen
várójában és egy járókeretre
támaszkodik. Ő az egyetlen,
aki csinosan öltözött,
az én koromban másként nem
lehet, mondja. Körülötte
járkálnak patacipős lányok,
férfiak zsíros farmerban,
fülbevalós fiúk, piros kabátos
mentősök, ápolónők, kiknek fehér
köpenyén átlátszik a csöpp
bugyi. Nagymama fekete
kosztümben, tarka blúzban.
A haját reggel fél nyolckor
vágatta le. Áll egyedül
a röntgenre várva, körülötte
minden mozog, jönnek a
mobiltelefonon beszélők, mennek
a tolókocsis öregek a folyosóra
dohányozni. Maga a folyosó
is, mint egy másodperc-
mutató, körülötte körbe
fordul. Áll, mint aki
nehéz puttonyt tart a hátán,
de nemcsak szőlővel van
tele, hanem mindazzal,
ami eddig történt. Egy kis-
gyerek szalad el mellette,
kezében forró csokoládé.
Gipszelt lábú kosarasok jönnek,
a puttonyban tátogó
hal, hat hold szőlő,
szélütött apa, pár üveg
frissen befőzött lekvár,
házisör, kiskacsák,
az épület falai, mint
ablak, kinyílnak, minden
mozog, csak ő áll nyolcvan
év elviselhető könnyűségével
a hátán. Észre se veszik,
bár ki kell kerülni. És
kikerülik, de nem tudják,
mit miért tesznek, rohannak
az egészségük után, pedig
csak nagymamával kéne
beszélni és esetleg…
de ezt ő se tudja, ötezrest
ad az orvosnak, az megköszöni
és gyorsan belepottyantja
zsebei egyikébe, minden
mozog, mint szélfútta
korom a hó fölött,
aztán már a havat is kavarja,
feketét hemperget fehérbe,
bár ez sem látható, kint
már sötét van, minden mozog,
lement a nap. Most kéne még
gyorsan engedélyt kérni tőle,
hogy a játék ne legyen komoly,
hogy ami komoly, ne röhögjük
el, talán még helyére
parancsolhatná az épületben
gazdátlanul szaladgáló
kutyát. A kinyílt falon
ugrott be, fekete falusi
keverékeb, kócos, mint
egy megőszületlen ördög,
az orrából tüzet fúj,
most kéne szólni, nagymama
ott áll, az ő járókeretéhez
odakuporodik, a cipőjét
nyalja, kié ez a kutya, valaki
kérdi, de csak járkál a sok
életre ítélt. A röntgen-
orvos a kinyílt falon át
a város felé fordítja a készüléket,
és nevetnie kell, mert lát,
mindent egyszerre lát. A puttony
kiborult, a kutya egy kiskacsát
kapott fel, a szájában viszi
valahová, de nem bántja, foga
talán nincs is, a háta
gőzölög kint a hóban.
Karon fogom nagymamát.
A vizsgálatról mi is
hazafelé tartunk.

kép | Elena Incardona, flickr.com