A BOHÉMIAI TRAGÉDIA

1577-ben a fiatal angol költőt és diplomatát, Philip Sidneyt elküldték II. Rudolf udvarába, hogy tolmácsolja I. Erzsébet királynő részvétét az új császárnak apja, II. Miksa halála miatt. Útja során Sidney meglátogatta a német protestáns hercegeket, elsősorban Pfalz kálvinista választófejedelmeit, hogy kiderítse, mit gondolnak egy európai Protestáns Liga létrehozásáról. Nagybátyja, Leicester grófjának nézeteire alapozva Sidney addigra kialakította saját politikai és vallási álláspontját. Hitt a Spanyolországgal szembeni protestáns aktivizmusban, mely jóval merészebb volt, mint I. Erzsébet királynő óvatos egyensúlyozása. Baráti lélekre talált Heidelbergben, az akkori választófejedelem testvére, János Kázmér személyében. Sidney tájékoztatta Walsinghamet, hogy a német fejedelemségek protestáns hercegei általánosságban véve langyosan nyilatkoztak a Protestáns Liga lehetőségéről, csupán a pfalzi Kázmér és Vilmos, a hesseni tartománygróf mutatott lelkesedést.

protestáns lovagiasság

Korai halála után Philip Sidney a protestáns lovagiasság beau idealjaként vált legendássá. Hozzá kapcsolódnak az újjáélesztett lovagi erények romantikus kellékei, és a körülrajongott I. Erzsébet királynő fantasztikus kultusza. A pfalzi Kázmérhoz fűződő meghitt barátsága kapcsolta össze a heidelbergi udvart az angol Sidney-hagyománnyal, és megkönnyítette, hogy a fiatal választófejedelem az angol–német protestáns lovagiasság kiemelkedő alakjává váljon. Pfalz „aktivista” hagyománya folytatódott, amikor a francia IV. Henriknek segítséget ajánlottak, hogy megtámadhassa a német fejedelemségeket. Kázmér már korábban is pártolta Navarrai Henriket hugenotta vezérként vívott küzdelmeiben. A tervek azonban Henrik 1610-es halálával – egy merénylő végzett vele – meghiúsultak.

Fontos személyiség volt anhalti Krisztián is, a pfalzi diplomáciát irányító lángész, a heidelbergi udvar főtanácsadója, aki lelkesen vett részt IV. Henrik nagyszabású terveiben. Állítólag arra készültek, hogy véget vetnek a Habsburg uralomnak Európában. Amikor Henrik halálával a tervek meghiúsultak, a pfalzi diplomácia, amelyet nagyrészt még ekkor is Anhalt mozgatott, más eszközökhöz nyúlt, hogy elérje céljait.

Ekkor szemelték ki a fiatal választófejedelmet, V. Frigyest, a Habsburg erők elleni protestáns ellenállás megüresedett vezetői posztjára. Számos jel bizonyította alkalmasságát. Örökölte a birodalom világi választóinak vezetői rangját és a protestáns aktivizmus hagyományát, így a Katolikus Hercegek Ligájának ellensúlyozására létrehozott Német Protestáns Hercegek Uniójának természetes vezetője és feje lehetett. Erős kapcsolatot ápolt a francia protestánsokkal nagybátyja, Bouillon hercege révén, aki a hugenották vezetője volt. Hollandiához, Európa protestáns védőbástyájához szoros rokoni szálak fűzték. Végül – és ez volt a hab a tortán: az angol király lányát vette feleségül, ezzel biztosítva – ahogy azt támogatói is hitték –, hogy számíthatnak I. Jakab segítségére lánya és veje vállalkozásában. Úgy tűnt, ideális szövetségesek hálózata áll a fiatal választófejedelem mögött, és így arra rendelte a sors, hogy az elkövetkezendő kritikus években az egyik legfontosabb szerepet játssza Európa sorsának alakításában.

Azokban az években a német–római császár személye döntő fontosságú volt, és sok múlt azon is, hogy a Habsburgok meg tudják-e tartani a császári hivatal feletti ellenőrzésüket. A háborúk (a 16. századi vallásháborúk és a harmincéves háború) közötti feszült európai légkörben II. Rudolf császár 1612-es halála kritikus pillanatot jelzett. Noha a Habsburg-ház tagja volt, Rudolf elzárkózott unokaöccsétől, a spanyol II. Fülöptől, és homályos tudományokba temetkezett. A császári udvart Bécsből Prágába helyezte át, amely az alkímia, asztrológia és egyéb mágikus ismeretek központjává vált. Rudolf riadtan húzódott vissza a problémáktól, amelyeket rettegett unokaöccsének fanatikus vallási türelmetlensége keltett. Elbújt nagyszerű prágai palotája könyvtárában és a „csodás szobákban”, amelyek lenyűgöző, mágikus-mechanikus szerkentyűket rejtettek. Prága lett az ezoterikus és természettudományos ismeretek iránt érdeklődők Mekkája. A tudósok Európa minden tájáról özönlöttek: ide jött John Dee, Edward Kelly, Giordano Bruno és Johannes Kepler. Akármilyen különös híre volt Prágának Rudolf idejében, vallási szempontból mégis többnyire toleráns városnak számított. A zsidók zavartalanul űzhették kabbala tanulmányaikat (Rudolf kedvenc vallási tanácsadója, Pistorius is a kabbala tanok követője volt), a huszita egyház működését pedig hivatalos Királyi Levél biztosította. A Husz János által alapított bohémiai egyház volt Európa első megreformált egyháza. Rudolf vallási türelme nemcsak a huszitákra, de az ún. Bohémiai Testvériségre, a huszita tanokhoz kötődő misztikus közösségre is kiterjedt.

a reakció erői

Prága Rudolf uralkodása alatt reneszánsz város volt, a Kelet-Európában továbbfejlődőtt reneszánsz hatásokkal: titokzatosan izgalmas ötletek olvasztótégelye, tele új lehetőségekkel. De meddig tarthatott ez a viszonylagos védettség a reakció erőivel szemben Rudolf halála után? A probléma megoldását egy ideig halogatta, hogy Rudolf testvérét, Mátyást választották német–római császárrá és cseh királlyá. Mátyás öreg volt, meglehetősen jelentéktelen, és hamarosan meghalt. A reakció erői gyülekezni kezdtek; csupán pár év volt hátra a vallási háborúk fegyverszünetéből. A legvalószínűbb jelöltnek a császári és a cseh trónra a fanatikus katolikus Habsburg főherceg, a stájerországi Ferdinánd látszott, aki jezsuiták közt nevelkedett és feltett szándéka volt az eretnekség kiirtása.

1617-ben stájerországi Ferdinánd lett Bohémia királya. Neveltetéséhez és természetéhez híven Ferdinánd azonnal véget vetett Rudolf vallási türelmének a Királyi Levél visszavonásával, és a huszita egyház elnyomásával. Egyesek szerint a harmincéves háború a bohémiai vallási türelmetlenséggel kezdődött. A bohémiai szabadelvű katolikusok egy csoportja próbálta feltartóztatni a katasztrofális folyamatot, de Ferdinánd és jezsuita tanácsadói megállíthatatlanok voltak. A huszita egyház és papság elleni támadások folytatódtak. Erőszakos ellenállás formálódott, és egy viharos gyűlésen Prágában két katolikus vezetőt kihajítottak az ablakon. Az eset prágai defenesztráció (ablakból kihajítás) néven vált ismertté, és újabb lépést jelentett a harmincéves háborúhoz vezető események sorában. Bohémia immár nyíltan lázadt Habsburg uralkodója ellen. A lázadók szerint az ország koronáját választás útján lehetett volna elnyerni, melyet a megválasztott személynek ajánlanak fel, és nem öröklődhet a Habsburg-házban, ahogy Ferdinánd és támogatói állították.

1619. augusztus 26-án úgy döntöttek, felajánlják országuk koronáját a pfalzi választófejedelemnek, Frigyesnek. A lehetőség egy ideje már a levegőben volt; azt mondják, már az esküvőjekor szó esett róla. Anhalt lelkesen kampányolt Frigyes ügyében Bohémiában, és a Habsburg-ellenes erők egyik központi alakja lett.

A császári alkotmány sajátságos és bonyolult szabályzata szerint Bohémia királya egy szavazattal rendelkezett a császárválasztáson. Mivel Frigyes már választófejedelem volt, ha ő Bohémia uralkodója, két szavazata van a választáson, így többségbe kerülnek a Habsburg-ellenes erők, és megnyílik az út a Habsburg uralom megtöréséhez.

Frigyes döntése, hogy elfogadja-e a felkínált koronát, egyszerre jelentett gyakorlati és vallási dilemmát. Gyakorlatit, mert elfogadása veszélyes volt, felért a Habsburg-erők elleni hadüzenettel. Ugyanakkor rendkívül erős szövetségesekre számíthatott: a francia és német protestánsokra, a hollandokra és Anglia királyára. Vallási dilemmája is hasonló súlyú volt: ha elutasítja az utat, amelyet Isten jelölt ki számára, hitét tagadja meg. Alapos okkal feltételezhetjük, hogy ez utóbbi jelentette a legkomolyabb érvet Frigyes számára.

1619. szeptember 28-án Frigyes üzent a lázadóknak, hogy elfogadja a koronát.

bohémiai kaland

De a bohémiai kaland nagyobb vállalkozásai addigra zűrzavarba süllyedtek. Ferdinándot augusztusban egy frankfurti gyűlésen császárrá koronázták. Bohémia koronája így már nem jelentett egyenes utat a birodalomhoz, amely Ferdinánd révén a Habsburgokat illette. Frigyes kényelmetlen helyzetbe került: a lázadók támogatásával félre kellett tennie a császárral szembeni feudális kötelezettségeit. Úgy döntött, inkább a vallás érdekében cselekszik, de tettét számos kortársa jogilag elhibázottnak ítélte.

Szeptember 27-én Frigyes, Erzsébet és legidősebb fiuk, Henrik herceg útnak indultak Heidelbergből Prágába. A felső Pfalz-vidéken keresztül utaztak az országhatárhoz, ahol bohémiai nemesek delegációja várt rájuk, majd továbbhaladtak új királyságukon keresztül a csodálatos fővárosba. A prágai katedrálisban tartott koronázási szertartást a huszita papság vezényelte. Ez volt a huszita egyház utolsó nagyszabású nyilvános szertartása közelgő teljes elnyomása előtt.

A koronázás napján emlékmetszetet adtak közre, amely Frigyest és Erzsébetet ábrázolja, amint Bohémia királyává és királynőjévé koronázzák őket. A háttérben a reformátorok és a béke diadalmaskodnak az ellenreformátorok és a háború felett. Négy oroszlán képviseli a négy szövetségest, akikre az új király és királynő számíthat. Az oroszlán Frigyes saját címerállata; a bal oldali Pfalz oroszlánja a választófejedelmek koronáját tartja. Ezután következik Bohémia duplafarkú oroszlánja, az angol oroszlán karddal és végül Hollandia oroszlánja. Német versszakok magyarázzák az utalásokat, melyeket az egyik zsoltár dallamára énekeltek, és így kezdődnek:

Örvendjünk és vigadjunk,
Hajnalpír fakad,
Már felkel a nap.
Felénk fordítja orcáját az Úr,
Egy királlyal ajándékoz meg,
Akit ellenség nem tartóztathat.

Az Isteni Név héber jeléből napsugárhoz hasonlatos fénycsóvák hullnak Frigyes és Erzsébet fejére: ez jeleníti meg az új reggel hajnalpírját. A versszakok különös hangsúlyt fektetnek arra, hogy ez a hajnal erősen függ az új királynő személyétől. Husz János az angol Wyclif tanításait követte, és a királynő is Angliából származik.

Jakab, az ő drága atyja,
Lészen rajta keresztül
Legnagyobb védelmezőnk és támaszunk:
Ő nem hagy el minket
Máskülönben mérhetetlen szenvedés lesz sorsunk.

Itt jutunk el a félreértésből adódó nagy tragédia mélyére. Mert Jakab nem támogatta sem a lányát, sem a vejét; hevesen éltette a spanyol barátságot és a másik oldalnak dolgozott. Európa összes udvara előtt vadul tagadta saját felelősségét veje bohémiai vállalkozásában, még akkor is, amikor a metszetet kibocsátották. Nemhogy semmiféle, a vállalkozást támogató katonai vagy haditengerészeti felkészülés nem zajlott Angliában, de Jakab politikája egyenesen ellene irányult, s minden erejével azon volt, hogy behízelegje magát a Habsburg uralkodók kegyeibe. Jakab hozzáállása természetesen felbecsülhetetlenül gyengítette Frigyes helyzetét, és többi támogatójában is kétséget ébresztett. Szinte biztosra vették, hogy Jakab boldogan támogatja majd lányát az embert próbáló időkben. Erzsébet volt a biztosíték apja jóindulatára. De amikor eljött az idő, kiderült, hogy Jakab inkább cserbenhagyja lányát, semhogy magára vonja a Habsburgok haragját.

Az egész kérdés meglehetősen összetett. Jakab mindenáron a békét választotta; ennek érdekében gyermekeit a konfliktusban szemben álló felekkel házasította össze. Frigyes és pártfogói ezt úgy értelmezték, hogy a király teljes mértékben őket támogatja. Jakab alattvalói közül is számosan így értelmezték a házasságot, és nagy lelkesedéssel üdvözölték, mint az Erzsébet-kori hagyományok folytatását. De talán maga Erzsébet királynő helyeselte Frigyes döntését; ő körültekintően ügyelt rá, hogy elkerülje, amit Frigyes tett: hogy olyan ország felségjogát fogadja el, amit egy másik hatalom a magáénak tekint. Ennek szellemében annak idején Erzsébet határozottan elutasította Hollandia felségjogát, noha támogatta ügyüket.

néhány szakállas anekdota

Az igazság valószínűleg az, hogy Frigyes fő bűne a kudarc volt. Ha sikerül megszilárdítania hatalmát Bohémiában, minden tétovázót, köztük az apósát is, maga mellé állíthatta volna. 1619–20 telén Frigyes és Erzsébet, akik később Bohémia téli királya és királynőjeként váltak ismertté, Prágában uralkodtak, abban a palotában, amely tele volt II. Rudolf emlékeivel. Nem sokat tudunk arról, mi ment végbe Prágában ennek a fantasztikus párosnak az uralkodása alatt, és mint oly gyakran a történelem során, a fehér foltokat néhány szakállas anekdota tölti ki, amelyeket az egymást követő történetírók újra és újra elismételtek. Nem tudjuk, hogyan viszonyult Frigyes Rudolf művészeti és tudományos gyűjteményéhez, mit gondoltak róla a kabbala tanok prágai követői és az alkimisták, milyen drámákat játszott az angol színtársulat Robert Browne vezetése alatt, (akiről azt beszélik, a telet Prágában töltötte); és mik voltak a javasolt reformok, amelyek bátorításával vádolta Frigyest egy ellenséges hangvételű szatíra. Úgy tűnik, a bigott kálvinista udvari káplán, Abraham Scultetus nagy bosszúságot okozott, mert tapintatlanul elpusztított néhány népszerű képet. Ráadásul Frigyes és Erzsébet életmódja szokatlan volt; ruháik, melyek I. Jakab udvarában divatosnak számítottak, Prágában szemérmetlennek tűntek.

Ahogy telt az év, a helyzet egyre fenyegetőbb lett. Frigyes ellenségei gyülekezni kezdtek, hogy elzavarják; fontosabb szövetségesei, a német protestáns hercegek nem siettek segítségére. Anhalt vezette Frigyes seregét; Bajorország hercege a katolikus sereget. 1620. november 8-án Frigyes megsemmisítő vereséget szenvedett a fehérhegyi csatában, nem messze Prágától. A győzelem még egy generáció idejére megszilárdította a Habsburgok európai uralmát, és kezdetét vette a harmincéves háború, amely végül szétforgácsolta hatalmukat.

A fehérhegyi csata tehát kulcsfontosságú szerepet játszott Európa történelmében. A vereség teljes volt. Prága összezavarodott és rettegett a várható megtorlásoktól, miközben kétségbeesetten próbált megszabadulni Frigyes terhes jelenlététől. Erzsébet időközben újabb gyermeknek adott életet Prágában (az angol polgárháborúban Rajna-vidéki Rupert hercegként válik híressé). Frigyes felségével és gyermekeivel oly sietve menekült Prágából, hogy holmijuk nagy része hátramaradt. Az értékek között, melyek az ellenség kezére jutottak, ott volt a Térdszalagrend jelvénye is. A Frigyes elleni propaganda pamfletjei, melyet ellenségei osztogattak később, szegény menekültként ábrázolták, akinek fél pár harisnyája lecsúszott – így utaltak a Térdszalagrend elvesztésére. Ezek a szatírák azt hangsúlyozták, hogy a Térdszalagrend lovagja hiába vár Erzsébet apjának támogatására, egész vállalkozása katasztrofális kudarc, amely megalázó meneküléssel, és minden tulajdonának elvesztésével végződött.

Mindeközben Pfalzot Spinola vezetésével megtámadták a spanyol seregek. Szeptember 5-én Spinola átkelt a Rajnán; 14-én elfoglalta Oppenheimet; más városok addigra már elestek. Frigyes anyja és két idősebb gyermeke, akik Heidelbergben maradtak, berlini rokonaikhoz menekültek. Végül az egész család Hágában találkozott, ahol elszegényedett udvartartásukkal sok éven át éltek száműzetésben.

tömeges kivégzések

Bohémiában tömeges kivégzések, ún. „purgálások” vetettek véget minden ellenállásnak. A huszita egyházat teljesen elnyomták, az egész országot nyomorba döntötték. Pfalzot elpusztították, és több szenvedés várt rá, mint a német fejedelemségek bármely más területére a szörnyűséges harmincéves háború során.

Bebizonyosodott, hogy Frigyes választófejedelemsége hiú ábránd volt. Nem tudhatjuk, mi történt volna, ha megnyeri a fehérhegyi csatát. De mint Bohémia megváltója és az európai Habsburg-ellenes erők vezérjelöltje elbukott, és amint elvesztette a csatát, véglegesen kudarcot vallott. A tétovázók elpártoltak tőle. A német protestáns hercegek a kisujjukat sem mozdították, hogy segítsenek, csak csodálattal teli rettegéssel bámulták Pfalz pusztulását. Anglia híres királya süket fülekkel hallgatta lánya, veje és számos lelkes angliai hívük könyörgését.

Történetírók feljegyezték az elképesztő bohémiai vállalkozás hatását Anglia történelmére. I. Jakab az „istenadta jog”-ra hivatkozva a Bohémia királyát egyöntetűen támogató parlament megkérdezése nélkül irányította külpolitikáját, s így olyan események sorát indította el, amelyek végső soron romba döntötték a Stuart uralkodóházat. Nem csupán az ország belügyeinek önkényes irányítása váltott ki haragot, hanem a parlament kívánságaival ellentétes vagy annak megkérdezése nélkül folytatott külpolitikai intézkedések is. Ez a parlament tagjain túl a nép körében is általános felháborodást keltett. Nagyhatalmú nemesurak, mint William Herbert, Pembroke grófja, szégyenkezve mentegetőztek Frigyes követének, mert úgy gondolták, a király lánya és veje cserbenhagyásával elmulasztotta kötelességét. A nép kész volt harangokat kongatni és máglyákat gyújtani imádott Erzsébetje tiszteletére, de ezt rendeletben megtiltották. A szakadás az uralkodóház és a parlament, az uralkodóház és a nemzet között Jakab népszerűtlen külpolitikája miatt egyre szélesedett.

A történelemben jártas olvasó jól ismerheti a bohémiai tragédiának ezt az oldalát, de úgy tűnik, nem sokan vizsgálták, milyen hatással lett volna Európára Anglia királya és a pfalzi választófejedelem közötti szövetség. A vallásháborúk közti feszült békeidőkben a pfalzi választófejedelem saját háza hagyományos kálvinizmusánál jóval többet képviselt. Házassága révén megismertette a német fejedelemségekkel a Jakab-kor reneszánsz pompáját. A nagyszabású reneszánsz mozgalom találkozott és keveredett más, a térségben uralkodó erős mozgalmakkal, és új, gazdag kultúrát alakított ki, amely noha meglehetősen rövid életű volt, a reneszánszból a felvilágosodás korába tartó átmenet fontos szakaszát jelentette. A reneszánsz erői elképesztő intenzitással csaptak össze a reakcióval. A harmincéves háború borzalmai közepette ezek az erők elvesztek, eltűntek, de amikor a háborúk véget értek, megérkezett a felvilágosodás. A Frigyes és Erzsébet uralkodása alatt zajló folyamatok feltérképezése segíthet, hogy megértsük a kultúrtörténet egyik fontos kérdését: vajon a reneszánszból milyen fokozatok révén fejlődött ki a felvilágosodás.

szellemi mozgalmak

Noha Pfalz kálvinista állam volt, a területén zajló szellemi mozgalmak alig kötődtek a kálvinista teológiához. Ezek a mozgalmak kiválóan példázzák H. Trevor-Roper megjegyzését, aki szerint az aktivista kálvinizmus a liberális gondolkodók számos csoportját vonzotta, mert a szélsőséges reakció elleni platformot képviselte, és biztosította, hogy hatáskörén belül az inkvizíciónak nincs hatalma.

Velencében Paolo Sarpi kiépítette a pápai túlkapásokkal szembeni ellenállást és Angliában élénk érdeklődéssel figyelték a liberális velencei mozgalmat. Henry Wotton, Anglia lelkes velencei nagykövete még arra is látott reményt, hogy a velenceieket egyfajta anglikanizmusra térítheti át. A misetilalom izgalmai 1613-ra már a múlté voltak, de Velence figyelemmel kísérte Frigyes ügyeit; Anhalt kapcsolatban állt Sarpival, Wotton útjai során rendszeresen látogatta Heidelberget. Ha Frigyesnek sikerül nyitva tartania egy liberális folyosót Hollandiától Velencéig a német fejedelemségeken át, Itáliában megfékezhették volna a gondolatok elnyomását, amelytől Galilei is szenvedett.

A választófejedelem kapcsolatai nagyon szorosak voltak Hollandiával. Számos holland értelmiségi tartózkodott Heidelbergben, például a híres Janus Gruter humanista költő, aki széleskörű nemzetközi levelezést folytatott. Gruter a Heidelbergi Egyetem professzora volt, a híres Bibliotheca Palatina, a választófejedelem elődjei által gyűjtött könyvek és kéziratok kezelője. A lenyűgözően gazdag könyvtár a heidelbergi Szentlélek templomban kapott otthont.

Frigyes szomszédjai közül a déli határterületen fekvő würtenbergi hercegség állt hozzá a legközelebb. A lutheránus hercegségben nagy volt az érdeklődés a lutheránusok és kálvinisták egyesítésére tett kísérletek iránt. Az 1610-ben elhunyt Würtenbergi Frigyes lelkes anglomán volt, ellátogatott az Erzsébet-kori Angliába, és 1604-ben I. Jakabtól elnyerte a Térdszalagrend lovagja címet, amelyet korábban Erzsébet királynő ígért neki. Többnyire a Prágából érkező erőteljes hatások terjedtek errefelé. A II. Rudolf támogatta alkimista és ezoterikus ismeretek sokkal liberálisabb reneszánsz légkört képviseltek, mint amelyet a reakció jóváhagyott volna, és ezek a tanulmányok népszerűek voltak a német fejedelmi udvarokban.

új korszak

A furcsa izgalmaktól forrongó világba érkezett Erzsébet hercegnő, magával hozva a Jakab-kori Londonban virágzó késő reneszánsz hatásokat, és személye erőteljes támogatást ígért a reakció erőivel szemben. A heidelbergi palota mágikus-tudományos csodái és a protestáns tanulmányok központját jelentő Heidelbergi Egyetem a háborúk közötti évek ellenállási mozgalmának szimbólumaivá váltak. A rövid időszakban az emberek itt új korszak előhírnökét, új hajnal eljövetelét, a felvilágosodás kezdetét remélték.

Ehelyett teljes katasztrófa következett Frigyes bukásával és a Pfalz-vidék ellenséges megszállásával és elpusztításával. Szemtanúk beszámoltak a választófejedelmi könyvtár elkobzásáról, amelyet a megszállók Gruter kézirataival együtt megsemmisítettek. Egy emberöltő könyv- és kéziratgyűjteményét szórták az utcákra és az udvarba, ahol harminc ló istállója állt, és a legtöbb kötetet helyrehozhatatlanul megrongálták vagy teljes mértékben elpusztították. Ugyanez történt más heidelbergi magánkönyvtárakkal is. A nagy Bibliotheca Palatinát Gruter számos saját könyvével együtt Rómába szállították. Nem találtam egyetlen feljegyzést sem, hogy mi történt a vízi orgonákkal, zenélő szökőkutakkal és a palota más csodáival. Frigyes brilliáns kertépítője és feltalálója, Solomon de Caus, akit Heidelbergben hagytak, és aki 1620-ban onnan küldött levelet Bohémia királyának egy zenei jellegű probléma kapcsán, végül a francia udvarban talált új állást. Gruter boldogtalanul járta Heidelberg vidékét és pár évvel később meghalt. Egy egész világ tűnt itt el, műemlékeit megcsonkították vagy elpusztították, könyveinek és feljegyzéseinek nyoma veszett, lakossága – ha el tudott menekülni – földönfutóvá vált, erőszakos halált halt vagy áldozatul esett az elkövetkező évek borzalmas járványainak és éhínségeinek.

felső kép | Képletes alkímia, Arnold Villanova Visio Mysticájának angol verziójával – részlet (17. század),beinecke.library.yale.edu