G. István László

FOLYÓ HELYETT

1998 szeptember

FOLYÓ HELYETT

Folyó helyett a fény kezd
zajlani, homlokhullámzás, árnyék
árnyékra szorít fejfájást, képeket —
„te mért vagy itt”, torlódik, fejfalat
feszít a fény, kiönt és elszürkül
más szemében. Hova sodorják
napszakok, aki nem lát homloktól
homlokig, akiben úgy apad
a látvány, barátok között a szó — előbújnak
zátonyok, a gőzölgő kavics,
a rossz csönd iszapvidék, ellephetetlen
partszakasz — mért merül bokáig,
mért van itt… hogy észrevedd,
hogy egy szemed volt, hogy a te
fényed nézik el, mint egy összevont
szivárgás: a világra mért tekintetek.

kép | Francois de Halleux