Szirmai Panni

FELKÉSZÜLÉS

[Mit mondhattam akkor?]

FELKÉSZÜLÉS

Mindent tudtam. Az egész szöveg, minden vessző és hangsúly a helyén volt bennem, hetekig gyakoroltam a helyes intonációt, a megfelelő hangszínt és az autentikus – akcentusmentes –kiejtést. Tükör előtt mondtam a szöveget napra nap, figyeltem, hogy a megfelelő helyen tartsak kisebb szünetet és a fontos gondolatoknál jelentőségteljesen nézzek körül. De nem túlzóan, csak mintha egy barátomnak magyaráznám a lényeget. Minden csütörtök este felpróbáltam az öltönyt, abban mondtam el az egész előadást, hogy az textil esését is bele komponáljam testbeszédembe. Tökéletesen tartottam magam a kiszabott időhöz, még a lehetséges kérdésekkel is számoltam, és begyakoroltam a válaszokat.

Minden reggel időben érkeztem munkahelyemre, s mielőtt beléptem az irodába, megigazítottam a nyakkendőmet. Nem elvárás az elegáns öltözet, de jobban érzem magam így. Kompetensebb vagyok. Munkatársaimmal jó viszonyt ápolok, feletteseim elégedettek a munkámmal.

A szokásos éves nemzetközi konferencián kell bemutatnunk az eredményeket. Tudtam, hogy idén engem küldenek, hisz két éve dolgozom a terveken, és mostanra elérhető közelségbe került a kitűzött cél. Higgadtan fogadtam a felkérést. Ez két hónapja volt, azóta készülök a bemutató előadásra. Semmi nem csúszhat félre, ezúttal nem. A főnököm az indulás előtti napon behívott a szobájába, hogy az előadásról beszéljünk. Röviden vázoltam neki a szerkezetet, s nem titkoltam, hogy az utolsó pillanatban nem szívesen változtatnék a szövegen és a hangsúlyokon. Nem tűnt elégedettnek, de türelmesen bólogatott.

a legkörültekintőbb előkészítés

Egész pályafutásom során törekedtem, hogy beépüljek a szürke eminenciások közé, nem akartam kitűnni semmivel, csak magabiztos intelligenciámmal. Hivalkodó fellépés helyett a nyugodt erőt képviselem megjelenésemben és tetteimben egyaránt. Nem lehet zavarba hozni. Biztos tudásra alapoztam az előmenetelemet. Nem voltak váratlan kanyarok a karrieremben, kiugróan rossz vagy kiemelkedően jó időszakok az életemben. Minden egyenletes ütemben haladt. Nem először állok nagy létszámú nemzetközi közönség elé. A siker kulcsa a tisztességes felkészülés – ez a jelszavam. Legutóbb rajtam kívül álló ok miatt nem sikerült maximális teljesítményt nyújtanom – ki gondolhat ilyesmire?! Hogy a külföldi partnereknek tartott összefoglalón a szponzor cég vezetője éppen a megszólalásomkor kap fulladásos rohamot. Nem, ilyen esetekre tényleg nem lehet felkészülni. A legkörültekintőbb előkészítés mellett is előfordulhat vis maior.
Nem vagyok lámpalázas, ezúttal mégis remegett a kezem, mikor felszállt a repülő. A lábam is furcsán zsibbadt, biztos a turbulencia. Szerencse, hogy az előadást holnap kell megtartanom, ma este még átfutom a szöveget és rögzítem a testbeszédem fordulatait.

personal coach-om javasolta, hogy ne készüljem túl az ilyen eseményeket, a spontán gesztusok sármja hozzáad az előadás személyességéhez. Nem értek egyet vele. Csak akkor lehet tökéletes az eredmény, ha minden mondat, mozdulat és gondolat a helyén van. Magabiztosan indultam el a szállodából, kicsit kapart a torkom, de közérzetemet nem zavarta. A reggeli kávé mellé kivételesen egy kocka magas kakaótartalmú csokoládét is ettem, mert olvastam, hogy jót tesz az agyműködésnek. Éppen időben – vagyis kereken egy órával a megbeszélt időpont előtt – érkeztem a helyszínre. Gyors terepszemlét tartottam és a színfalak mögött rövid meditációs gyakorlatot végeztem. Öltönyös emberek beszélgettek a folyóson és a teremben, néha intettek nekem. Udvariasan visszaintettem. Szép lassan eljött az én időm. Hallottam, ahogy a pódiumra szólítanak, furcsán teátrális jelenet volt, ahogy előléptem a sötétkék bársonyfüggöny mögül. Szemembe sütött a lámpa, mintha valódi színpadon állnék. Átvettem a felém nyújtott mikrofont – megszólalnék, de egyetlen hangot sem sikerült kipréselnem. Köszörültem a torkom, erőltettem – hiába. A közönség feszülten, riadtan várt, az elöl ülők vállvonogatva néztek egymásra, míg kihátráltam a függöny mögé. Már pisszenést se hallottam.

kép | Bernat Casero, flickr.com