ERDŐK

Ez az erdő nem törődik veled,
beenged és magadra hagy,
hiányzik itt a fenyvesek fegyelme,
az átfésült és gondozott
zölderdőség, ólálkodó
ösvények keresztútja, vélt fenevadak
villámszeme.
Az a rengeteg még
Piroska és a farkas provinciája,
a gyermekágy tágra nyílt szemű
lakójának „hamm, bekapta!”-rémülete,
Hófehérke és héttörpe-vadon,
Grimmék és Andersen-ültette táj.
– Ez az erdő keskeny levelű
eukaliptusz-gyűjtemény,
szálkás homály, dőlt szerkezetű világ,
elhasalt természet, egymásba botlott
gyökerek háncsos szövedéke,
belegázolsz és
egyszeriben szabad vagy,
nem tudom, miért van ez, talán
a léptet mégiscsak regulázó
ösvények hiánya, a
jóakaratú,
egyben fenyegető eligazítás.

– Ez az erdõ nem oktat és nem fegyelmez,
magára hagy a feladattal, mint
a matematika galaktikájába vont
tanulót a számok homálya és
a még áttekinthetetlen egyenletek
rejtélyes absztrakciója.

AZ A RENGETEG című összeállításból

kép | Carlo Scherer, flickr.com