Dobai Lili

ELHUNYT URAM, A HERCEG

1997 január

ELHUNYT URAM, A HERCEG

Mindig kéz a kézben sétáltunk
Nem volt óra és perc melyben magamra
hagyott volna
Az éles arcél a nemes vonalak
Ezt láttam mindig
Haja ében lehullt a nyakba
Ruhája mindig zöld és fekete
Nem engedett el soha
Vadászat vagy diplomácia
Egyre ment
Ott ültem vele lovon vagy trónon
Csodálkozó vagy megvető tekintetek
tüzében
Nem akartam a hatalmat
de őt nem
lehetett különválasztani
Volt valami a tekintetében
amikor szobánkba tértünk
megzavart
Valami lemondó követelés
mely nem tűr ellentmondást
Férfi nem lehetett volna
gyöngédebb és vadabb
Nála minden halálosan komoly
Napot szerettem volna sugarat
tavaszt jószagú szelet
néha Istennel egyedül lenni
Nem kellett szólnom egy szót sem
Az Earl mindent értett majd
feje hullt
Hogy boldogabb vagyok-e
Már nincsenek kérdéseim
Csak itt ez a kép
a függöny mögött
Meghúzódva

kép | Martyn Ferenc: Az éjszaka hangjai