A szerk.

EGY NEJLONSZATYOR KIBORUL 4.

EGY NEJLONSZATYOR KIBORUL 4.

Az 1969-ben nyomdába került, de ki nem nyomtatott első Eszmélet-számból több mű később, még a rendszerváltást követően sem jelent meg. Csepeli Györgynek sem maradt példánya. Most szívesen hozzájárult a 48 év utáni első közléshez.

Ez én voltam, de most is ez vagyok – írta.

Csepeli György
TÖRTÉNET ÉS TÖRTÉNELEM

Megúsztam egy tüdőgyulladást – felavatták a Lánchidat. Elmaradt az utolsó óránk – felavatták a Petőfi hidat. Apám kiváló dolgozó lett – felavatták a Sztálin hidat.

Harminc fillérbe kerül a Pajtás újság, tízéves az Úttörőmozgalom, Jubileumi Év, képtelen vagyok megtanulni a csengő használatát, átkerülök az oltár bal oldalára, ostoba ministráns vagyok.

A házunk félig romos, az iskolaorvos érdeklődéssel figyeli a hasam alján elszórt kis piros pöttyöket – poloskacsípések.

A bátyám bricsesznadrágot hord, és a barátainak büdös a lába.

Töltényeket bányászunk ki a grund szürke-agyagos hasából, a szekrénykulcslyukakba gyufáról lekapart foszfort gyömöszölünk, fölé egy szöget és a falhoz vágva nagyot robban.

Négy hatvanas liszt van a Közértben. Sorbaállás. A VAS ÉS AZ ACÉL ORSZÁGA LESZÜNK! Citrom van a Közértben. Sorbaállás. A KÖNNYŰIPAR FEJLESZTÉSÉVEL AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELÉSÉÉRT! A fodrásznál újságok hevernek a kis asztalkán. Szabad Nép, Szabad Ifjúság, Népszava, Béke és Szabadság, Szovjet Híradó. A miniszterelnök Nagy Imre.

Államszerződés Bécsben. Szól a Szabad Európa Rádió. Zavarják. Most mi következünk – mondja nagyapa.

A kitelepítettek vissza-vissza járnak. Húst hoznak bőröndben, éjjel a lovaskocsik ponyvája alatt utaznak. Jeep vitte el őket hajnal ötkor.

Példabeszéd a mustármagról. Lázár feltámasztása. A Béke barlang fölfedezése. Rákosit tapsolják a Rádióban. Futballgyőzelmek. Nem ünnep se a Karácsony, se a Húsvét. Azért Húsvétkor locsolunk.

Snúrozunk. Bunkert ásunk. Virágot lopunk. Csavargunk. Német katona csontváza a Sashegyi Német barlangban. Sisak, horogkereszt, fasizmus, Egy nő a szomszédban úgy mondja, hogy faszizmus. Nevetünk.

A Pajtás újság gyászkeretben. Október hatodika. Nagyanyám 70 éves. Arad, a románok visszaépítették az aradi vértanúk emlékművét. Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Riesz István, Pálffy György, Sólyom László. Új szó: rehabilitáció. Csodálkozunk az osztályban, nem mindegy nekik? Hiszen meghaltak!

Hajnalban szétszedték a Sztálin szobrot. A rádióban zene szól. Csak zene szól. Nem kell iskolába menni. Az utcában Kossuth címereket akasztanak a kerítésekre. Senki sem megy dolgozni. Capitalyt játszunk. Szálloda, házépítés. Legolcsóbb Kőbányán, legdrágább a Dorottya utcában.

Pártok. Nagy egymás után ugyanazt a beszédet mondja el a rádióban. Többször elmondja ugyanazt. Tegyétek le a fegyvert. Halottak napja. A bátyám ad egy pofont a gyászkokárdákért. Mindszenty bíboros beszél este a rádióban.

Hajnalban ágyúdörgés. A rádió recseg és zúg. Szolnok, itt Szolnok. Egész napon át mennek a szovjet tankok a házunk előtt. Az aszfalt tropára ment.

Sztrájkok. A magyar nők a Magyar Ifjúság útján. Séta a Nagykörúton. A nemzeti zászlók közepén akkora lyuk, mint egy Rákosi-fej. A hatodik emeleti lakás falán egy esküvői kép látszik. Más semmi.

Az albérlőnk bőrkabátban elbúcsúzott a családtól. Majd Bécsből ír.

Megindul a 9-es villamos. Karácsonykor az Érdekes Újság Murillo Szent család c. képével jelenik meg a címlapon.

Az iskolában újjáalakul az úttörőcsapat. Pofozkodások a vörös nyakkendő miatt. Szeretetcsomagok áramlanak a plébániára. A mi osztályunk teljes létszámban belép az úttörőcsapatba. Hiányos az osztálynévsor. Kórusban kiáltjuk: Disszidált!

Népszabadság. Ugyanazt jelenti-e, mint a Szabad Nép? Az első logikai erőfeszítés. A nagyoknak van egy-egy PPS géppisztolyuk. Egy forintért megfoghatjuk.

Belesülök egy Ady-versbe. Vörös jelek a Hadak útján, Vörös jelek a hadak útján, ezt ismételgetem, mint egy lejárt lemez.

Úttörő faliújság. Táborozások. Tábortüzek, kirándulások. A csomók. A sátorverés. A lábnyomok. Az erdő, mező madarai.

Nem érdekel a politika.

Gimnáziumba járok. Orosz tagozat, torna szakkör. Valaki lopja a torna szakkörösök pénzét az öltözőből. Az egyik osztálytársunk. Kicsapják. Jaj, de unalmasak a magyar órák!

KISZ. Házibulik. A magnetofon kezelése. Hogyan kell megcsókolni egy lányt?

Új osztályfőnök. A magyar órák földuzzadnak és ellepik az osztályt.

Filmművészet. Griffith, Ford, Eisenstein, Chaplin, De Sica, Renoir. Nouvelle Vague. A kifulladásig. Jules et Jim, az Unokatestvérek, Éli az életét. Astruc nevetséges.

Hruscsov és Kennedy. XXXIII. János pápa. Most ezek a politikai reflexek. A kubai válság a világ cikije.

Együtt az osztály Siófokon. Sátrak az idegen telken. A gyanakvó rendőrök. A Balaton piszkos. Borzasztó rosszul lábteniszezek.

Érettségi. Könnyű az ötöst megkapni. Szemfényvesztés az egész. Felvételi vizsga az egyetemen. Forró nyári nap.

Éjjeli bárban vagyok pincér. Kurvák és buzik. Külföldi valuták. New York Times. International Edition. Frankfurter Allgemeine Zeitung. Beszélek angolul és németül. Persze nem sokat. Felvettek. Behívtak. Megdugok egy cseh lányt. Gonorrhea.

Egy év katonaság.

Egyetem. Vizsgák. A Magyar Népköztársaság Állampolgára vagyok. Útlevelem nincs. „Útlevélkérelme nem teljesíthető.”

Deutsche Demokratische Republik. Sörgyárban dolgozom. Magyar vagyok. Oh, Budapest szép város. Lánchíd.

Eötvös Klub. Csajok. Egyedül vagyok. Hideg van. Meleg van. Tavasz. Nyár. Ősz. Tél.

A világirodalom. Mások is egyedül voltak. Stendhal. Stendhal. Stendhal.

Furcsa, gyermekkoromban volt politikai tudatom. Ma nincs. Elfordultam a politikától, vagy a politika fordult el tőlem.

*

Magammal vagyok elégedetlen, és mindazzal, ami ilyenné tett. „Ó igen, belátjuk, hogy valami rosszul van, de mégse mozdítjuk meg a kisujjunkat sem, hogy segítsünk rajta.” (Nietzsche,1867/

Ez lennék? Nem, még reménytelenebb és még szkeptikusabb. Ma mindenesetre. Szeretek gondolkodni, és szeretek gondolkodó emberekkel találkozni. Ennyi elég. Belefáradtam az újságolvasásba, a rádióhallgatásba, a tévénézést el sem kezdtem. A tömegkommunikációs eszközök miért merülnek ki a politikai maszturbációban?

A politikai szótár. A politikai nyelv. A gondolatok hová lettek? Frázisok: Az olvasó nép. Öregek hete. Ötvenéves a Nagy Októberi Forradalom. Békét Vietnamnak. Nem érdemes folytatni.

Ha egy jelszó a cukorkásüzletek és a hentesboltok kirakatába kerül, bizonyosan elvesztette minden tartalmát. Kötelességgé vált a hangoztatása, kiürült belőle az érzelmi aktiváló erő, vagyis nem jelszó többé. Nem orientál, hanem dezorientál.

A politikai metafizika. A végletes differenciálás. Előre megrágott politikai kommentárok. Miért nem hagyják, hogy végre a saját eszemmel döntsem el, hogy hová tartozom. Az ember dialektikus lény, de metafizikus ruhában. Csak a ruha színe más. Vörös és fehér. Különösen a plakátokon.

A szerkezet vagy struktúra. Így rossz. Az elemeknek nincs autonómiájuk, immanenciájuk hierarchizált, vagyis a cselekvésre bénítólag hatnak. A szerkezet funkcionálása nem elég spontán, ez a legnagyobb baj. Illetve totalitásában, vagyis éppen ott, ahol a közérdeknek kellene érvényesülnie, ott nem spontán. Ahol csoportérdekek uralkodnak, ott a deformáció ösztönös és olajozott. A társadalmi szerkezetben nincs fluktuáció.

Az ideológia. Túlságosan puskaporszagú. Ha egy meggyőződésből anyagi hasznot lehet húzni, az a meggyőződés halála. Szaporodnak a marxista szekták. Hiányzik a szellemi anyagcsere, a társadalmi tudat látszólag fenékig be van fagyva.

kép | fortepan.hu, 1969