Csongor Andrea

PASSZÍV SZERKEZET

[BECSAPÓDÁS]

PASSZÍV SZERKEZET

Ottlik örökösei vagyunk mind
– ez a felvezető mondat.
Azért én egy kicsit jobban.
Érzékeny idegrendszerű
rokonok jutottak, szűrt genetika,
hagyaték a túlfűtöttségen kívül semmi.
Mégis, ott az a mondata,
évek óta a fülemben cseng. Inkább kong
– ha örökség, hát elszámolok vele.
Megunódott saját súlyánál fogva,
mint a szerelem.
Így írja: megunódott.
Személytelen, passzív szerkezet,
a cselekvést a semmi, a végtelen felé tartja.
Megtörténik (történődik?) a dolog,
nem megunták, nem unalmas volt, csak hát
megunódott, rezignált múlt idő, és a szenvedő szerkezet.
A cselekvő személy – felőlem nézve: Ő –
póriasan szólva becsapott.
Inkább legyen úgy: becsapódtam.
Mint egy vacak ortogonális vektorsorozat
– írja Ottlik, és az örökségemre igényt tartok.

kép |  Konstantin Faraktinov, shutterstock,com