Csajka Gábor Cyprian

HARD-KIER

1996 június

HARD-KIER

16
Ajándék minden perc éjszaka:
a fogínyvér édessége, cellám
kipucolt banyaszája, kívül a vak
ég. Eleven fagy rázza ki belőlem
a gondot, elválaszt, véd a
kényszerbeszédtől. Lepke árnyéka
rándít a falakon, idegeken.
Mint egy haldokló tolmács. Még
egyszer bele a húsba: MÉG EGYSZER
BELE A HÚSBA.

17
Kint tele az éj pofája, (rólam) csámcsog.
Es bent se jobb; a tanácstalanság
téves fényadagjában (ülök), (iszom)
a maradék (levem). Nem lehet nem hülyén
hozzáállni ehhez az éjszakához, akár a
halálhoz. Számít még valami? Nem,
sajnos nem. Egy újabb szárazarcot (gyűrök)
zsebre (magamról). De a fönti, állandó
gépzúgástól, mintha csak úgy, véletlenül
(leköpnének), arrább kell (húznom) a széket.

18
Horog akad a hátamba, le kell
állnom a mederbe, ezt álmodtam
a tegnap lábjegyzetének.
Nem négy, csak három fekete ló,
és mindegyiken az egyfiam.
A hajnali friss hideg összeránt,
mint egy kiflit; mintha máris
valami elfekvésben sántikálnék.
Ezt fűteném az örökkévalóságig,
ezt a küszöböt.

„Hard” és „Kier” Németkér község két településrésze.
kép | Alan Henriksen, lensculture.com