Bóna László

URAK

Nyilvános vizeldék [1995 szeptember]

URAK

Az ember jártában-keltében, utazásai során megannyi vidéki vasútállomáson, ócska restikben, piacokon, búcsúkon, kocsmák udvarán gyakran megfordul olyan vizeldékben, ahol egymás mellett állva a fekete szurokkal bekent falra kell vizelni. A vizelet a falon lecsurog és a fal tövében összegyűlik egy vályúban, elkeveredik a csobogó vízzel, és a vályú végében lefolyik.
egyforma nyom
Ha egy idevetődő idegen, aki nem ismeri e kultúrát, s mindenre mint ismeretlenre tekint, ha a funkciótól különváltan látja a formát, akár valami festménynek, freskónak értelmezhetné e szurkozott felületet. Kollektív műalkotásnak, amihez mindenki valami sajátot és a többiekkel mégis egyformát ad hozzá. Mintegy az idő és az emberi testek lenyomatát mutatja be a mű. Műemlék, napló, vendégkönyv. A sztárok, a világhírességek valami rájuk jellemzőt hagynak a vendégkönyvben vagy a műemléken, lábuk, kezük lenyomatát az aszfalton. A szurkozott falon hírességek és névtelenek, rendkívüliek és átlagosak egyforma nyomot hagynak, a test működésének lenyomata mindenkit egyenlősít, és ezt az egyformaságot mutatja lényegnek.

Az állatra, mikor ürülékét otthagyja, azt mondják otthagyta a névjegyét. Vizeletének nyoma kommunikáció, felségterületének határát jelöli, a vizeléssel kommunikál: elfogadja a másik határait vagy felülbírálja azokat. A modem, vízöblítéses WC az ürüléket rögtön eltünteti szem elől, a nagyváros alatt húzódó, mindent behálózó csatornarendszer a tudatalatti metaforája. A WC lehúzása a felettes Én diadala. A szurkozott vizeldében azonban a csatorna egy része meg van mutatva, a vizelet vízzel és mások vizeletével való összekeveredése válik láthatóvá. A csatorna már a föld fölött kezdődik. A WC individuális, a szurkozott vizelde kollektív. A látható tudatalatti is kollektív tudatalatti. Azáltal, hogy a vizelet elvezetődik a csatornába, a vizelet kommunikációs, információs funkciója megszűnik, jelentése nem a vizeletnek, hanem magának a vizelésnek lesz.

1501bona_vizelde2

*

A férfi vizelése a nőétől több részletben különbözik. Ezekből a különbségekből következik, hogy míg a női vizelés általában egyszerű testi szükséglet elvégzése, a férfié több szimbolikus jelentést sűrít magába.

A férfiak látják egymást vizelés közben. A férfiaknál a vizelés nyilvános, nyilvánosságából következően maga a póz, a vizelés póza jelentést kap, gesztusértékűvé válik, a győzelem, a diadal gesztusa lesz. Falra vizelni győztes pozíció, a szabadság, a hatalom birtoklása, kifejezése.

Gargantua levizeli a párizsi tömeget, amelyik őt jött megcsodálni. „Kétszázhatvanezer és négyszáztizennyolc ember merült el a vizeletében, nem számítva az asszonyokat meg a kisgyermekeket. Csak néhány fürge lábú ember kerülte el a pisaáradatot…”(1)
férfilényeg
A vizelés Gargantua győzelmi diadala, maga a vizelet, vízözön, kozmikus méretű katasztrófa, a teremtés alapeleme, szoros összefüggésben azzal a lényeggel, amit a férfi saját férfi-lényegének vél. A férfi vizelése a nőével ellentétben tudatos, irányított cselekedetnek tűnik, a férfi ,,fogja magát” vizelés közben. A kisfiút egészen másképp tanítják pisilni, mint a kilányokat. A kisfiú, amikor megtanul egyedül pisilni, egy férfilényegből áradó tudatot is elsajátít, amiben az önállóság, a birtoklás, az erő, az akarat férfilényegű szexuális magatartással párosul. A férfi és női vizelés közti különbség további lényeges eleme ugyanis az, hogy a férfinál vizelet és ondó egy helyről és hasonló módon tör elő, ilyenformán a vizelésben a nemi hódítás és férfi hatalom-birtoklás kifejezése összeköthetően ábrázolódik. A pisilő kisfiú-ábrázolások népszerűek a kultúrtörténetben. A gyereknél, aki a felnőttek szerint még innen van a szexualitás határán, a pisilés és szexuális magatartás azonossága ártatlanul és szemérmetlenül megmutatható. Középkori festményeken, templomképeken, szentképeken is népszerű volt a pisilő gyermek ábrázolása. A város főterén felállított pisilő kisfiú-szobrok nem voltak megbotránkoztatóak, máig a város közösségének találkozópontjai. ,,A 16. század elejéről származó Hennessy imakönyv és a Grimani breviárium naptárain az egyik téli hónapot hóval borított falu jeleníti meg, a ház ajtaja nyitva áll, a nyíláson keresztül látjuk a fonó asszonyt, a tűz mellett melegedő férfit, s az ajtó előtt a hóba pisilő gyereket. Egy flamand Ecce homo, P. Pietersz műve, eredetileg nyilván templom számára készült. Az ábrázolt tömegben gyerekeket is látunk: egy asszony kinyújtott karral a feje fölé emeli az övét, hogy jobban lásson. Fürge fiúcskák felmásztak az oszlopokra. Egy gyermek anyja segítségével pisil. A toulouse-i parlament magisztrátusai palotájuk kápolnájában hasonló jelenettel szórakozhattak. Egy nagy triptichon Keresztelő Szent János életét ábrázolja. A középső szárnyon a prédikációt látjuk. Gyermekek vegyülnek a tömegbe; egy asszony szoptat, egy fiú felmászott egy fára, egy félrehúzódott gyerek a ruháját felemelve pisil, szemben a küldöttekkel.” (2)

1501bóna_vizelde3

*

A pszichoanalízis szerint az álomban előjövő vizelés a nemi inger áttevődése egy szimbolikusan azonosítható szférára. Így az álombéli vizelés a szexuális vágyteljesülés infantilis formája. Ugyanakkor az álomban történő vizelés a szüléssel, születéssel is szüntelenül összekapcsolódik: gyerek kihúzása a kútból, tengerben fuldokló gyerek kimentése.(3)
vizelni annyi, mint alámerülni
Vizelet, magzatvíz, éltető forrás, ondó, eső, ősóceán — egy és ugyanaz: a világ születő, életben lévő lényege, ami nem más, mint nedves közeg. A halál terméketlenség: szárazság. A mexikói esőisten spermája az eső. Számos nép teremtés-mitológiájában a világ, ami maga a szárazföld, az óceánból emelkedett ki. Az anya nedves közeg. A teremtés, vagyis az az erő, ami a testként létező dolgokat (a száraz dolgokat) létrehozza, élteti, mozgásban tartja, szaporítja, egységes nedves közeg, és minden nedvesség, a föld élő vizeitől a csapadékokig és a testnedvekig ennek az egységes, nedves világegyetemnek a része. Minden idők minden kultúrájának embere e nedves teremtőerő áldásából, részesülésként éli át, akármilyen nedvességgel találkozik. Akkor is, amikor a tűző napot hirtelen viharfelhő takarja el, és elered a zápor, akkor is, ha kádfürdőt vesz vagy úszik, akkor is, ha hajnali harmatban jár, ha bepárásodik a szeme, ha sír, ha vizel, ha szül vagy születik. Az ember a nyakába zúduló esőben átéli a vizeletet, a vizelésben átéli a zivatart, a vízbemerülést. Amikor esik, a világ könnyít magán. Vizelni annyi, mint alámerülni e könnyebb létben, amiben semmi sem akarat, szándék, törekvés, csak részesülés.

Mondják az állatra, amikor levizel valamit, hogy ,,megszentelte”. A vizelet profán szenteltvíz.

Az a nyilvános vizelde, ami a nyilvános, kollektív falra vizelés formáját nyújtja a szükség elvégzésére, a világmagyarázatban rejlő lényegnek ad megnyilvánulási lehetőséget.

A vizelet varázserejű folyadék, a mágikus átváltozások egyik legfontosabb anyaga. Legkorábbi irodalmi ábrázolásai közül való Petronius Satyriconjának története, amit Trimalchio lakomáján mesél az egyik vendég, hogy útitársát kifigyelte, amint éjjel az erdőben levetkőzött, ruháját a földön körbevizelte, és így nyomban farkassá változott.(4)
sündisznószúrás ellen
A vizelet sok varázslás és népi gyógymód alapeleme. Vagy átváltoztat vagy meggyógyít. „Termékeny-e az asszony vagy sem? Albertus Magnus írja, hogy vegyünk két edényt, és vizeljen a férfi az egyikbe, az asszony a másikba. Mind a két edénybe öntsünk búzát és álljon így kilenc napig. Ha a férfi a hibás, akkor kukacok keletkeznek a vödrében, hogyha az asszony a hibás, akkor menstruum keletkezik az övében.” Andreas Gesner írja Kincseskamrájában: „ha valaki nem képes eleget tenni férji kötelességeinek, ha egy ösvényen kerítésre talál, rántson ki a földből egy facölöpöt, vizeljen a gödörbe és helyezze utána a cölöpöt vissza eredeti helyére.”… „…mint Plinius írja, a gyerekhúgy siklók nyála, szemhéjgyulladás, gennyesedés, továbbá fülbemászó ellen véd. A vizelet gőze megindítja a menstruációt. Mindenesetben a leghatásosabb, ha mindenki saját vizeletét használja. Ilyenkor biztosan megvéd kutyaharapás, veszettség és sündisznószúrás ellen. Biztos varázselhárítás, ha az ember lehugyozza a saját lábát.” (5) A szurkozott vizeldében e varázserejű folyadék nyilvánosan, mint értéktelen dolog távozik a csatornába. A gazdagság a bőségben, a bőség a pazarlásban jut kifejezésre. A vizelet mágikus szempontból értékes kincs, mert a teremtőerővel tart kapcsolatot. Ezért képes átváltoztatni. A mágia a részből visszahatol az egységbe, és egy másik részbe tér vissza: így változtat át. A vizelet tartalmazza az egységet, az egész világot, azt az anyagot, amiből minden van a világon. Ahogy az anyatej, a mestruum, a vér, a nyál, a sperma — mind mágikus anyagok, képesek az átváltoztatásra, képesek a bajt elhárítani, a beteget meggyógyítani, a terméketlenséget termővé változtatni.

Az, hogy e kincs pazarlása folyik a vizeldében, kifejezi e teremtőerő kifogyhatatlanságát, az embernek bármilyen szegénységben rejlő gazdagságát.

*

 Általában ott van ilyen vizelde, ahol sok vizelet folyik el. Ahol sokat isznak. Kocsmákban, restikben, vásárban, búcsúban, pályaudvaron, főleg sörözőkben. Amikor Prágában felújították az Arany Tigris sörözőt, mindent úgy állítottak helyre, amilyen eredetileg volt, még a vizeldét is. Nem modernizálták, továbbra is a falra kell vizelni.

Sör és vizelet összefügg. A sör lényege a vizelés. Sörből sokat kell inni, és sokat kell tőle vizelni. ,,A jó sör jön is, megy is.” Aki sokat iszik, arra azt mondják, hogy „el van ázva”. A sör és a vizelés kimossa az emberből a mérgeket, megtisztít. A sör a vízzel rokon, a bor az olajjal. A sör hideg folyadék, a bor meleg. A sör materiális, a bor spirituális lényeget közvetít. A bor a természetfölöttit közvetíti, a sör a testet tisztítja meg. (6)

A sör lényege a vízhajtás, a vizelettel minden méreg, bosszúság, szorongás, félelem távozik. A vizelet kimossa az embert, valóban megkönnyebbül, megtisztul. A kínai orvostudományban a vese ,,az élet gyökere”, az „Élet Kapu Tüze”. A vesék tüze az, ami a testnedveket párologtatja és keringésre készteti. „A Vesék biztosítják az élettevékenység potenciális lehetőségét. Viszonyuk a többi Szervhez különleges, hiszen ők őrzik valamennyi Szerv létezésének anyagi alapját, ami egyben az egyes Szervek Yin-jének és Yang-jának az alapja is. Más szóval minden Szerv élettevékenysége, Yin-je és Yang-ja végső soron a Vesék Yin-jétől és Yang- jától függ, tehát a Vese az élet gyökere. Az orvosi hagyomány úgy tartja, hogy a Vese a Tűz és Víz tárháza, a Yin és a Yang székhelye … a halál és az élet csatornája.” (7)

vizelde1

A pszichoanalízisben az ágybavizelés a szorongás jele. Valami múltbéli traumától a test a vizelet szabadon engedésével menekül. Az ember a vizelésen keresztül ugyanis nemcsak a transzcendens világegésszel, hanem közvetlen társadalmi környezetével is kapcsolatot tart. A sörivás szokása összefügg a társadalmi nyomás erősségével. A sörivás a katonai drill, a porosz, tekintélyelvű nevelés, a hű alattvalókat feltételező elnyomó társadalom világa. A vizelet szabadon engedése lázadás, deviancia, visszatartása behódolás, hűség. Woyzeckkel úgy kísérleteznek, borsót kell ennie és vissza kell tartania a vizeletét. „Doktor: Láttam, Woyzeck, nyílt utcán pisál, lepisálja a falat, akár egy kutya! Woyzeck: De doktor úr, ha az embert előveszi a természet. Doktor: Előveszi, előveszi! A természet! Nem kimutattam, hogy a musculus constrictor versicae alá van vetve az akaratnak? A természet! Az ember szabad, Woyzeck.” (8)

A vízhajtás megtisztítás, gyógyszer. Paracelsus gyógyszerként alkalmazta a sört, Kneipp tiszteletes, aki a víz gyógyító erejét használta orvoslásra, naponta egy liter sört ivott, hogy jó erőben tartsa magát. (9)
a test üres edény
A sör olyan, mintha csak átfolyna az emberen. Aki sokat iszik, sokat pisil. A világ átfolyik rajta. A falra vizelős vizelde a világot ennél a lényegénél fogva mutatja: az ember médium, közvetítő, a test üres edény, tartály, a világ átfolyik rajta. Az ember olyan a kozmikus világban, mint a huzatos ház, mint üveg a napfényben, minden áthalad rajta, ő befogad, kiszűr, megmelegít, felold, kiválaszt. A vizelés, mint egy alkimista műveletsor eredménye, amelyben a test úgy válik életképessé, hogy a folyamat közben az anyag benne megtisztul, szellemivé válik, vagyis arannyá. Paracelsus hasonlította az emésztést az alkímiai eljárások sorozatához, amelynek ugyanúgy az anyag megnemesítése a célja.

A szurkozott falu vizelde a test működésének alkímiai lényegét mutatja meg: hogy minden a világon ugyanabból származik, ugyanannak a törvénynek engedelmeskedik. Ivás, kiválasztás: elkeveredés, feloldódás a világ teljességében.

A vizeldében a sok vizelet és a víz a fal tövében lévő vályúban elkeveredik, feloldódik, felhígul, lefolyik, de mindig marad is, oszlik. Az ilyen vizeldében állandó az oszlás orrfacsaró szaga, az ammóniagőz bűze. A nyilvános vizeldében a megkönnyebbülés, megszabadulás, feloldódás és az oszlás egyszerre érzékelhető. Teremtőerő, kegyelmi állapot, szabadság és pusztulás egyetlen testi működésben átélhető.

Az ember iszik, vizel, a világ átmegy rajta: működik. Úgy tűnik, semmi sem általa történik, csak vele. Születik, meghal, szabadsága pedig abban rejlik, hogy élete legapróbb mozzanatát is képes a saját lét és a teljes világegyetem összhangjaként értelmezni.

1501bóna_vizelde4

Jegyzetek:

  1. Mihail Bahtyin idézi ezt a részletet François Rabelais művészete, a középkor és reneszánsz népi kultúrája című könyvében. Bp. 1982 . 2370. o. A részlet Kis János fordítása.
  2. Philippe Ariés sorolja ezeket a példákat Gyermek, család, halál című művében. Bp. 1987. 135–36. o.
  3. A „vizelésiinger álmok” szimbolikájáról Sigmund Freud ír az Álomfejtésben. 1985. 281–284. o.
  4. Petronius: Ford.: Horváth István Károly Bp. 1963.
  5. A példák Fónagy Iván: A mágia és a titkos tudományok története című művéből valók. Bp. 1943. 255. o. és 298. o.
  6. A különböző folyadékok analógiáiról Hamvas Béla ír A bor filozófiájában. Életünk Könyvek, 1988. 121. o.
  7. A vesék értelmezéséről a kínai gyógyászatban Ted J. Kaptchuk ír Évezredek hagyománya: A kínai orvostudomány. Filozófiai, elméleti és gyakorlati alapok című művében. Bp. 1992. 59. — 63. o.
  8. Büchner Woyzeck művének ez a részlete Thurzó Gábor fordításában megtalálható a Georg Büchner művei kötetben. Bp. 1982. 131. o.
  9. A sör gyógyító hatásának felhasználásáról, ennek történetéről dr. Manfred Köhnlechner ír Természetes csodaszerek című könyvében. Bp. 1991. 112—113. o.
 Fotó | flickr.com